Főoldal Archívum

A család védelme a politika feladata is

Az érsek abból indul ki, hogy a család az élet helye, ahol az élet megfogan és befogadásra talál. Mivel az ember nem egy tárgy, az emberi életet nem lehet gyártani. Az emberi személy méltósága megkívánja, hogy az élet a családban, vagyis a kölcsönös szeretet és odaadás légkörében, felelősségteljes és nevelő hatású közegben foganjon meg, és ott fogadják be. A gyermeknek joga van a családhoz. Joga van ahhoz, hogy emberi módon foganjon meg, vagyis apja és anyja szerelmének, egy érdek nélküli szeretetnek a kifejeződése legyen. Joga van hozzá, hogy ne laboratóriumban, orvosi beavatkozás által keletkezzen. Az élet és a család egymással összefüggésben léteznek.

Nincs igazi szerelem, ha a házastársak nem nyitottak az élet befogadására. A másik oldalról pedig az élet csak a családban nyer méltó és megtisztelő fogadtatást, ahol az új jövevényt védelmezik és nevelik. Gyakran mondják, hogy a család a társadalom alapsejtje. A család már önmagában is társadalom, a társadalom alapegysége, az egész társadalom a családból születik meg. A családban olyan kapcsolati energia szabadul fel, amely aztán szétárad az egész társadalomban. Nem a társadalom hozza létre az emberi kapcsolatrendszert, még kevésbé az állam. Szerves része ez az embernek, aki természeténél fogva társas lény. Ilyen értelemben család nélkül nincsen társadalom, csak egyének összessége. A család alapja egy férfi és egy nő, vagyis egy pár. Két aszexuális, vagy két egynemű ember nem egy pár, csak két egyén. Egy férfi és egy nő kiegészíti, kölcsönösen kiteljesíti egymást, párt alkotnak, és ebből születik meg a társadalom. Az egységesülés féle tartanak. Nyitottak az életre, képesek emberi módon új életet nemzeni, képesek megteremteni az emberi közösség jövőjét. A szexualitásnak tehát társadalmi és politikai vonatkozása is van.

Sajnos manapság inkább eszköznek tekintik, nem pedig az emberi természet kifejeződésének. Ha a szexualitást elválasztjuk a nemzéstől, akkor technikai kérdéssé válik, és nem fontos, milyen nemű egyének között zajlik. Egy technikává silányított szexualitás viszont már nem a teljességében megélt emberi szexualitás.

A társadalomnak nem szabad lemondania arról, hogy családból szülessen meg. Ha lemondana erről, többé nem társas lények közösségeként, hanem elszigetelt egyének összességeként értelmezné magát. Ha az élet kezdetében két egymást kölcsönösen kiegészítő ember kapcsolata áll, akkor megvan a lehetőség arra, hogy a társadalom is a kölcsönös emberi kapcsolatokra épüljön. A kezdet mindig meghatározó. Ha valakit nem fogadunk be azonnal, hogyan fogadjuk be később? Ha a családban a pár nem egészíti ki egymást kölcsönösen kezdetben, hogyan lesz később? Az emberek nem összeadódnak, nem egymás mellé verődnek, hanem kapcsolatba lépnek egymással.

Ha a mesterséges megtermékenyítés által elválasztjuk egymástól a szexualitást és az élet nemzését, annak komoly negatív hatásai vannak a társadalomra. A lombikban történő megtermékenyítés az emberi természeten és a családon esett gyógyíthatatlan seb. Az emberi természeten esett seb, mert a gyermek egy termék lesz, mintha az életet az ember gyártaná. A társadalmon esett seb, mert az új élethez nem kell a házastársi szeretet, elég a fejlett technológia. A lombikban való megtermékenyítéshez a pár használhat külső sperma és petesejt donort is. Két nőnek és két férfinak is teljesülhet a vágya, hogy gyermekük legyen. Be lehet ültetni az embriót egy kívülálló nő méhébe, aki esetleg még pénzt is kap ezért. Szétesik ezáltal a természetes család és az egyének igényeihez szabottan felépül egy mesterséges család. Sokféle apaság és anyaság lesz: genetikai, biológiai, társadalmi…. A technika lehetővé teszi, hogy egy gyermeknek akár hat szülője is legyen. A gyermekségnek is sok árnyalata lesz ezzel párhuzamosan. Pedig a gyermeknek joga van a kölcsönös szeretetben egymáshoz kötődő apához és anyához. Számtalan negatív hatása van a lelki érés szempontjából, ha sérül a gyermeknek ez a joga.

Éppen ezért a politika nem viselkedhet úgy, mintha csupán részrehajlás nélküli jegyzője lenne ezeknek a szélsőséges vágyaknak, amelyeket nem a felelősség vezérel, és amelyek lerombolják az ember, a nő, a gyermek, a szexualitás, és a társadalom méltóságát. Fontos ugyanakkor az is, hogy a politika nem szólhat bele a szexualitás és a nemzés kérdésébe oly módon, hogy gátolja ezzel a felelősségük tudatában családot vállaló házastársak szabadságát, ahogyan megtörténik azokban az országokban, ahol ráerőszakolják a családokra az állami modellt. De a szexualitás és a nemzés nem veszítheti el közösségi jelentését. A nemzés nem csupán a privát szférába tartozik. A nemzés természeténél fogva egy pár által történik, és már ez a tény alátámasztja, hogy eredendően társadalmi vonatkozása van.

Giampaolo Crepaldi Trieszt érseke, a Caritas in veritate bizottság elnöke, az egyház társadalmi tanításának terjesztésével foglalkozó Osservatorio Internazionale Cardinale Van Thuân elnöke.

Magyar Kurír