Főoldal Archívum

Hogyan jutunk közelebb egyszerre Istenhez és egymáshoz is?

Képzeljetek el egy földre rajzolt kört. A kör a világ, a középpontja pedig Isten. A sugarak az emberek útja: minél inkább előre haladnak, annál közelebb jutnak Istenhez, és közelebb kerülnek egymáshoz is. És fordítva. Talán Gázai Dorotheosz az első századok szerzetese is rajzolt egy ilyen kört a sivatag porába, akitől ezt a kifejező mértani hasonlatot vesszük.

A gondolat nagyon egyszerű: az emberek minél közelebb kerülnek Istenhez, annál szolidárisabbá válnak egymással. És minél nagyobb lesz közöttük a szeretet, annál közelebb találják magukat Istenhez. Persze, az a veszély is fennáll, hogy visszafelé, azaz kifelé megyünk a sugáron, és így megszakad az Istennel és az emberek egymással való találkozása.

A valódi hit az egység forrása, nem a megosztottságé. Szent János szavaival élve: aki szereti a felebarátot, az szereti Istent is, és fordítva. A későbbi svájci teológus, Hans Urs von Balthasar eleveníti fel ezt a hasonlatot A búzaszem (144) című kötetében. Így ír:

„A petárda olyan mint egy tűzcsóva, amely sebesen száll az ég felé. Eléri a repülés végpontját, (az elragadtatás pillanatában) felrobban, és ezer szikra száll  az égből villámgyorsan a föld felé. Isten küld vissza téged ezer darabra szakadva a testvéreidhez.”

Igen, az igazi misztikus élmény Isten végtelensége felé tár ki téged, de nem hagy ott függőben a fényben. Visszaküld a testvérekhez, a történelembe, a földre. Ha már tűzzé váltál, meleget adhatsz; ha már szikra lettél, világíthatsz; ha már átalakultál Istenben, egy kis pontnyi fénnyé válsz, mely ezer felé árad, hogy elérje az oly sok emberben lévő sötétséget és fagyot. Az Isten iránti szeretet nem valós, ha nem jelent szeretetet a testvérek iránt is.

Magyar Kurír