Főoldal Archívum

Hogy olyanok legyünk, mint a gyerekek

„Volt egyszer egy kérdőjel, egy kacskaringóval kezdődő nagy kíváncsiskodó, aki minden emberhez kérdéseket intézett, és ha nem a megfelelő választ kapta, ostorként lebegtette meg kacskaringóját. Vizsgálódásai során egyszer egy olyan bonyolult problémát kellett volna megoldania, amire senki nem tudta a választ. Szegényke, nem volt rossz lélek, és a lelkiismeretfurdalás miatt felkiáltójellé változott.”

„Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek…” – ez az evangéliumi idézet nem csak a mennyek országára vonatkozik, hanem a földi létezésünkre is. Időnként vissza kellene találnunk a gyermeki döbbenethez, csodálkozástól tágra nyílt szemmel kérdések özönét kellene feltennünk, fáradhatatlanul. Gianni Rodarit olasz írót idéztem (1920-1980), aki a gyermekek különleges társa volt, és ebben az írásában dicsőítette a kérdőjelet: az írásjelet, amely megnyitja az embert az élet felé. A szülők és a nevelők ismerik gyermekeik kielégíthetetlen miértjeit.

Tagadhatatlan igazságot fogalmazott meg a francia regényíró, Honoré de Balzac: „Vitathatatlan, hogy minden tudomány kulcsa a kérdőjel. A nagy felfedezések nagy részét a „hogyan?” kérdésnek köszönhetjük, és az életbölcsesség talán épp abban áll, hogy bármilyen helyzetben rákérdezzük a miértekre.” Szent és sértheteten kijelentés ez, fontos lenne, hogy ma is megértse az a sok felnőtt, aki nem képes kérdéseket feltenni magának viselkedése, tettei, beszéde, és végül egész élete értelméről. Ennek eredménye, hogy öntelten viselkedik, létezése üres és értelmetlen. A reklámok nem véletlenül a felkiáltójelet szeretik, ami nem Rodari felkiáltójele, a minket körülölelő csoda összetettsége miatt érzett szégyenérzés, hanem csupán az uralkodás, a hatalom, a beképzeltség, a megalkuvás kifejeződése.

Magyar Kurír

(tzs)