Külön beszélt a 13. zsoltárról, amelyet Liszt Ferenc Tivoliban és Rómában való tartózkodása éveiben írt: „ebben az időszakban a zeneszerző intenzíven élte meg hitét, szinte csak egyházzenei műveket komponált”. A zenemű hitének minőségéről és mélységéről tanúskodik. Az emberiség egésze benne van abban a drámában, ahogy Dávid az Úrhoz fohászkodik. A zsoltáros nehéz helyzetben van, körülveszik ellenségei, és Isten távolinak tűnik. Az elhagyatottságban szól az imádsága, amelyben Istent faggatja, meddig marad távol. A tenorszóló és a kórus hangját a pápa az ember, az emberiség kiáltásához hasonlította, amikor a világra nehezedő gonosz súlya alatt szenved. XVI. Benedek kijelentette: „Isten nem hagy el. A zsoltáros tudja ezt, és Liszt, a hit embere is tudja”. Bizalomteljes könyörgése örömre változik, az Úrnak énekel, aki megáldotta. „A zsoltárt Liszt először elimádkozta, és csak utána írta át zenére” - fogalmazott a pápa, aki utolsó mondatát magyarul mondta el.

A beszéd után a Szentatya köszöntötte Kocsis Zoltán karmestert, Antal Mátyás karnagyot, Horváth István tenort és a magyar delegáció tagjait.

Magyar Kurír