Mit jelentett az Ön számára a Vatikánban, a pápa előtt vezényelni?

Szép volt, hogy adekvát környezetben hangzottak el a művek. Egészen különleges élményt jelent a Vatikánban eljátszani egyházi fogantatású műveket: igazán inspirált előadás volt a körülmények miatt is. Látni lehetett a közvetítésből is, és én magam is éreztem az előadáson, hogy ez olyan ünnepélyes órát, „csillagos” órát jelentett, amelyet minden zenekari tag átélt, azok is, akik nem kötődnek a katolikus egyházhoz. Mindenki érezte a pillanat felemelő voltát.

XVI. Benedek pápa zeneszerető, zeneértő ember. Hogyan fogadta ezt az ajándékot?

A koncert utáni meglehetősen hosszú beszédében egyenként méltatta a művek értékét, és az előadásról is szó esett. Tudtam róla, hogy ért a komolyzenéhez és maga is zongorázik, mégis meglepődtem, mennyire komoly tájékozottságot mutatott. Nagyon jólesett, hogy pontosan azok az attribútumok fogták meg, amelyeket a legjelentősebbnek érzek ezekben a művekben. Kiemelte például a gyönyörű zenekari hangzást. A hangszereléseknél messzemenően figyelembe vettem, hogy Liszt milyen instrumentális elképzelések alapján dolgozta ki saját hangszerelését, és milyen orkesztrális attitűdöket rejtett el ezekben a zongoraművekben. Nagyon örülök, hogy ezeket a műveket eljátszhattuk a Szentatyának.

Liszt sok szállal kötődött az egyházhoz. A zsoltárról szólva maga XVI. Benedek is hangsúlyozta: olyan, mintha a szerző imádkozta volna ezeket a műveket. Mit jelent zenészként ilyen imádságos műveket előadni?

Tökéletesen át kell élni, egyrészt hogy a szöveg tartalmát a leghűségesebben visszaadjuk, másrészt hogy visszaadjuk Lisztnek az egyházhoz fűződő viszonyát, amely nem valamiféle hamis ájtatosságon alapult, hanem az ellentmondások és feloldások legkatartikusabb értelmű megélésén. A 13. zsoltár Liszt olyan megismételhetetlen remekműve, amely méltán áll az egyházi zene hierarchiájának csúcsán.

Miért éppen ezekre a darabokra esett a választása?

Eredetileg a Szent Erzsébet legendáját szerettük volna megszólaltatni, már csak azért is, mert egyes források szerint Árpád-házi Szent Erzsébet ezen a napon született, illetve ezen a napon avatták szentté. A Szentszék azonban túlságosan hosszúnak tartotta ezt a programot, hiszen az oratórium tiszta játékideje két és fél óra. Néhány napja játszottuk a Művészetek Palotájában, és ott is próbára tette a közönség figyelmét. Ezért egy rövidebb, egy órába beilleszthető program mellett döntöttünk.

Három Liszt-darab Kocsis Zoltán saját hangszerelésében hangzott el. Hogyan fogadta a közönség ezt az újítást?

Nagyon szívesen fogadták. A Goethe századik születésnapját ünneplő indulót tulajdonképpen a német születésű Szentatya tiszteletére játszottuk el, aki érzelmi szálakkal kötődhet ehhez a műhöz. Az Obermann völgye egy reprezentatív zongoradarab, amelyet valószínűleg Liszt is zenekari indíttatásból komponált. Dinamikai jelzés ugyan nem szerepel a darab elején, de fontosnak tartja megjegyezni a hangszerekre való utalást: valamiféle zongorán túli indíttatásból keletkezett ez a darab. Az Ave Maria egy zongoraiskola számára készült, de azon messze túlmutat, lehetetlen nem felfedezni benne az orkesztrális indíttatást. Egyházzenei ihletésű mű, ezért is tartottam fontosnak, hogy megszólaljon. Az alcíme pedig Róma harangjai: nem hangozhatott el hozzá illőbb környezetben, mint éppen Rómában, a Vatikánban.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír