Hvistendahl szerint a demográfiai szakértők és a szociológusok kezdetben nem látták világosan, hová vezet az a jelenség, hogy a születendő gyermek nemét a szülők meg akarják választani. Amikor elkezdték az ultrahang-készülékek alkalmazását, a legtöbben azt hitték, a szelektív abortusz csak tűnékeny jelenség lesz. Felhívja a figyelmet arra, hogy ugyan minden kultúrára jellemző, hogy előnyben részesíti a fiúgyermekeket, mégsem mindenütt jellemző a fiú–lány egyensúly felbomlása.

Az utóbbi években a fejlődő országokban a népességszabályozás hatására a szülők kevesebb gyermeket akarnak. Az az elgondolás, hogy a születések számát ellenőrzés alatt kell tartani, oda vezetett, hogy sok helyen termékként értelmezik a gyermeket. A hatvanas évektől kezdve az amerikai gazdasági és kulturális elit a fejlődő országok gazdasági növekedésének érdekében nyomást kezdett gyakorolni a születésszabályozás irányába. A nyugati gazdasági segítséget sokszor ahhoz kötötték, hogy ellenőrzés alatt kellett tartani a születések számát.

Egy későbbi példát is említ az író, a Disney cég példáját: 1967-ben készítettek egy 24 nyelven kiadott filmet Family Planning (Családtervezés) címmel, amelyben Donald kacsa a felelősségteljes családapa, aki azt a nézetet terjeszti, hogy előrelátó családtervezés hiányában beteg, boldogtalan, reménytelen gyermekek születnek.

Hvistendahl hangsúlyozza, hogy a gyermekek szelekciójának gondolata  a társadalom magasabban képzett rétegeiben született meg, akik hozzáférhettek a legújabb technológiákhoz: ez pedig ellentmond annak a megállapításnak, miszerint a szelekció a kultúrák hagyományaihoz tartozik.  A 2001-es indiai népszámlálás adataiból például kiderül, hogy az érettségizett nők esetében 114 fiúra 100 leánygyermek születése jutott, míg az írástudatlan rétegben 108/100 volt ez az arány. Egy másik érzékletes példa a kilencvenes években nagy gazdasági növekedést mutató kínai Suining városában figyelhető meg, ahol lehetővé vált a leendő szülők számára, hogy 150 dollárért ultrahangos vizsgálatokat végeztessenek annak érdekében, hogy aztán – bár a törvény nem engedélyezte – meghatározzák a születendő gyermek nemét. 2007-ben a hivatalos adatok szerint Suiningben 100 lánygyermekre 152 fiúgyermek születése esett.

Az albán példa is ezt a jelenséget bizonyítja. 2004 és 2009 között a gazdaság évi 6 százalékos növekedést mutatott. 1990-től 2010-ig felére csökkent a gyermekek születésének száma, az ENSZ adatai szerint pedig 115/100 lett a fiú- és lánygyermekek aránya.

A nyugati országokban élő ázsiaiakra is előnyben részesítik a fiúgyermeket. Az Egyesült Államokban élő kínai, koreai és indiai származású pároknál az első gyermek esetében az országos átlagnak megfelelő arányban születnek fiú- és lánygyermekek, a második gyermek esetében ez az arány már 117/100, a harmadiknál pedig 151/100 a fiúk javára.

Az újságírónő elemzi a szelekció lehetséges hatásait. Férfiak tízmilliói nem találnak maguknak feleséget. Már napjainkban kezd felnövekedni az első ilyen egyenlőtlen nemi arányokat mutató generáció, és megnőtt a feleségek vásárlásának, valamint a kierőszakolt házasságoknak a száma. Dél-Koreából és Taiwanról a férfiak Vietnámba mennek feleségért, Indiában és Kínában pedig az országon belül a gazdagabb területekről származó férfiak a szegényebb területeken keresnek maguknak feleséget. Hvistendahl azt is megállapítja, hogy ha egy társadalomban megnő a nőtlen férfiak aránya, az a társadalom kevésbé stabil és erőszakosabb lesz.

Megemlíti azt is, hogy a nyugati országokban ugyan nem ennyire elterjedt a nemi alapon történő szelekció, de vannak olyan klinikák, ahol a mesterséges megtermékenyítés keretében ki lehet választani a születendő gyermek nemét. Sok ország – a könyv adatai szerint harminchat – tiltja ezt, de az Egyesült Államokban például nem léteznek ilyen megszorítások. A mesterséges megtermékenyítés terjedésével tehát kezd terjedni a nemi alapon történő szelekció is. „Kínában, csakúgy, mint Kaliforniában, maguk az anyáék válnak az eugenetika (fajnemesítés) híveivé” – jelenti ki Hvistendahl.

Magyar Kurír