„Amint megérkeztünk, érezni lehetett valamit a levegőben... később tudtuk meg, hogy éppen a jelenés perceiben érkeztünk. Később egy személyes találkozásélményem volt. A hegytetőn, ahogy letekintettem a völgyre, egyszerre valakinek a jelenléte vett körül; beborított, akárcsak egy palást. Egy szempár átható tekintetét éreztem, amely a lelkem mélyéig hatolt, és – ami azelőtt sohasem történt – megláttam az egész életemet és azt, hogy mennyit ért. Nem volt benne ítélet, csak teljes igazság. Aztán kérdések jöttek: hogyan éltem addig, és miért volt oly messze az életem attól, amit Isten várt tőlem. Nagyon szerettem volna visszaadni neki az egész életemet” – idézi fel Milona a sorsdöntő pillanatokat.

„E felejthetetlen találkozás után boldogan mentem vissza a családomhoz. Megütköztek, úgy látták, egészen megváltozott az arcom, a tekintetem. Édesanyám annyira megrendült, hogy így imádkozott: a Tiéd lehet, de hadd maradjon még egy kicsit velünk! – E naptól fogva a hit a legfontosabb az életemben. Nem tudnék élni a napi szentmise nélkül. Siettem gyónni, hogy azonnal megszabaduljak mindattól, ami elválaszt az Egyetlentől.”

Milona az évek során sokszor tolmácsolt Slavko Barbaric atyának és a látnokoknak; nevéhez fűzödik a legszegényebb – elsősorban afrikai – országokban élő gyermekek étkeztetését és iskoláztatását támogató Mary's Meals karitatív szervezet létrehozása.

Milona von Habsburg-de Rambures elismeri, hogy a međugorjei jelenéseket még nem hitelesítette az Egyház – ugyanakkor, mint mondja, számos jó gyümölcsük látható a zarándokok és a látnokok életében. Utóbbiak – immár negyvenes éveikben járva – valamennyien izzó szeretettel, lankadatlan hűséggel ragaszkodnak a Szűzanyához, és üzenetei szerint élnek. „Kérlek, ne ítéljétek meg papjaitokat!”; „Mindig számíthattok égi Édesanyátokra”; „Mindig Isten legyen a legfontosabb az életetekben!” – emel ki közülük néhányat, figyelmeztetve a böjt, a szentgónás és az imacsoportok fontosságára – írja az Inquirer News.

Magyar Kurír