Keressétek az Urat, amíg megtalálható,
hívjátok segítségül, amíg közel van
  2017. december (Karácsony hava) 12. Kedd. "B" év.
  Boldog névnapot kívánunk minden kedves Gabrialla és Franciska látogatónknak!

Boldog Özséb élete

Boldog ÖzsébAz 1200-as évek elején született Esztergomban. Már gyermekkorában megmutatkozott lelke mélyéről fakadó vallásossága és kiváló képessége a tanulásban. Sokat virrasztott és minden szabadidejét imádságra, elmélkedésre fordította.


 

Érdemeiért korán esztergomi kanonokká nevezték ki. Erényes életével és vendégszeretetével különösen kitűnt. Ezért a hegyekben szétszórtan élő remeték gyakran felkeresték, hogy vesszőből font kosaraikat kenyérre cseréljék.

Özséb annyira megkedvelte őket, hogy szívében fölgyulladt a remeteség utáni vágy. A tatárdúlás után három évvel engedélyt kért főpásztorától, Váncsa István érsektől a távozásra. Tudatos áldozatvállalás vezette a remeteségbe, engesztelés, vezeklés a népért a hazáért. Özséb szántó közelében egy hármas barlangba vonult. A barlang elé egy nagy fakeresztet állított, előtte végezte imádságait elmélkedéseit. Egyik éjszaka imádság közben úgy látta, hogy az egész Pilis tele volt apró lángokkal. Ám a lángok megmozdultak, elindultak és az ő keresztje előtt hatalmas tűzlánggá egyesültek.

A keresztről pedig hangot hallott: Özséb gyűjtsd össze a remetéket egy szeretet-közösségbe! – A látomást tett követte: az 1250-es évek elején megalapította az első magyar szerzetesrendet. Az 1256-os esztergomi nemzeti zsinaton már, mint Első Remete Szent Pál rendjének provinciálisa írta alá nevét.

Sokan jelentkeztek a rendbe elfogadva a szigorú szabályokat. Szüleik, barátaik próbálták lebeszélni őket, de Özséb ezt mondta nekik: „Krisztus nagyon szerette édesanyját, mégis szenvedésével úgy meggyötörte, hogy az ő lelkét is a fájdalom tőre járta át. Megtehette volna, hogy leszálljon a keresztről, de nem tette, mert Mennyei Atyjának akaratát teljesítette. Hasonlóképpen mi sem akarunk a vezeklés keresztjéről leszállni, mert utánunk sírnak.” Ezeket hallva nem tudtak válaszolni a Léleknek, mely belőle beszélt.

1262-ben néhány társával Rómába ment, hogy IV. Orbán pápától rendjének jóváhagyását kérje. Itt segítségére volt Aquinoi Szent Tamás és az első magyar bíboros Váncsa István, aki Özsébet a remeteségbe engedte.

Özséb életében már 16 pálos kolostor állt. Hazánkban ez a szám 150-re emelkedett. Özséb 20 évig volt provinciális. Amikor halála közeledtét érezte, maga köré gyűjtötte társait, megáldotta őket és 1270. Január 20-án boldog halállal az örökkévalóságba költözött a szentkereszti kolostorban.