Én vagyok az Úr, nincs más, én
öveztelek föl, noha nem ismertél
  2017. október (Mindenszentek hava) 22. Vasárnap. "A" év.
  Boldog névnapot kívánunk minden kedves Előd és Korinna látogatónknak!

Antal János plébános - A panelvilág hitterjesztője

Személyes szégyenem, hogy csak a napokban tudtam meg: a pünkösdfürdő–békásmegyeri Boldog Özséb-templom építtetője, iker fiaim megkeresztelője, Antal János atya január 7-én elhunyt. Megismerkedésünket és barátságát Czakó Gábornak köszönhetem. „Gyorsan, váratlanul halt meg” – mondja az író, akinek gyóntatója, ami több ennél: lelki vezetője volt János atya. Forrás: Magyar Hírlap / Apáti Miklós

Czakó Gábort még a hetvenes években kereste fel egy motorral járó ember. „Küld ki az apukádat, szeretnék vele beszélni…” „Az bajos lesz, elveszett a Donnál” – mondta a gyerekképű fiatal író. Ez a motoros volt János atya. Képes volt bepöfögni Bernecebarátiból Óbudára, hogy drámapedagógiai ügyben Czakó tanácsát kérje. Megbeszélték a világ és Bernecebaráti dolgait, János atya ott volt káplán, ahol még a helyi párttitkár gyereke is járt hitoktatásra.

Mély barátság alakult ki köztük, s egészen természetes volt, hogy amikor Lékai László bíboros atyától Antal János azt a feladatot kapta 1984. október 15-én , hogy építsen templomot Pünkösfürdő, Csillaghegy és Békásmegyer határában, Czakó és családja is részt vett a munkálatokban. Először egy felvonulási épület készült el, egy részében a cementes zsákok voltak, más része János atya lakhelyéül szolgált. „Megjött a tégla!” – telefonált Czakónak egy erős hang, János atyáé. Ekkoriban még illett ilyenkor alaposan körülnézni, ugyan ki lehet az. De nem besúgó érkezett, csak anyag a templom építéséhez. Amúgy János atya korán a rendőrség látókörébe került. Október 23-án született ugyanis, s az e napon vele ünneplők körét a hivatalosság az államrendre igen veszélyesnek minősítette.

„Dr. Lékai László bíboros érsek urunk akaratából, pappá szentelésének 50. évfordulójára és közelgő 75. születésnapja alkalmából 1984. október 21-én helyezték el templomunk alapkövét a hívek ezreinek jelenlétében. A második világháború óta hazánkban jogelőd nélküli templom nem épülhetett” – olvasható a templom honlapján. Ez utóbbi mondat a leginkább figyelemre méltó, Lékai bíboros érsek bölcsességét dicséri, hogy világi és egyházi kitüntetések helyett a „jogelőd nélküli” templom felépítéséhez ragaszkodott. Mert a szocialista lakótelepek templomok nélkül épültek, a magát közösséginek nevező társadalom számára éppen a közösségek fogalma és léte volt elviselhetetlen. Ahhoz azonban, hogy Békásmegyeren és környékén valódi közösség jöhessen létre, olyan ember kellett, mint János atya. Az éles eszű, paraszti szülőktől származó, mély érzésű, nagyon empatikus János atya a lakótelepi, gyökértelen embereket képes volt meggyőzni arról: a templom felépülése fontos, de a templom szó közösséget is, dombot is jelent, ahol a jó erők összegyűlnek és hatni is képesek.

„A halál átruházhatatlan élmény” – mondja Czakó, aki lelki vezetőjét veszítette el az atyában. De János atya alakja – és a Boldog Özséb-templom is – nemzedékek emlékezetében marad fenn. Különös képessége volt a gyerekekhez szólás tudománya. „Édes Jézus, ide hallgass, éhes vagyok, mint a farkas!” Aki ilyen asztali áldást képes mondatni egy gyerekkel, az nem felejtődik el soha. Hiszen éhesek vagyunk mindannyian, ha másra nem, a szeretetre.