Május 19-én újra sor kerül a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra, amely a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő, évente kétszer (májusban és októberben) megrendezett országos lelkinapja.

„Nagymaros” története idén éppen négy évtizedre nyúlik vissza: Sillye Jenő és barátai a Dunakanyarban énekes-imádságos összejöveteleket szerveztek, amelyeket később a fiatalokkal foglalkozó papok, köztük Balás Béla – ma kaposvári megyéspüspök – és Kerényi Lajos pártfogásukba vettek és segítettek folyamatossá tenni. Az országos lelkinap sok határon túli fiatalt is vonz, különösen a közeli Felvidékről.

Korszakalkotó kijelentések hallhatók a mai olvasmányban. „Az Isten nem személyválogató!” A zsidók egyáltalán nem így tartották. Őket Isten kiválasztotta. Ez a tudat a mai napig élteti Jákob, illetve Juda leszármazottait. Ábrahám is személyválogató volt, Jákob is. Ezekről történetek szólnak a Bibliában. Nem is lehet ez másképp, - gondolták – ha Isten személyválogató, akkor az ember is természetesen ilyen. Ha ezért az emberek természetét figyelem gyermekkortól az aggastyán korig, úgy látom, általában egyénenként igénylik, hogy velük személy szerint kivételt tegyenek a szülők, az óvónénik, a tanítók, a tanárok, a főnökök, az Isten. Nagy és nemes lélekre vall, ha valaki képes legyőzni természetének ezt a megnyilvánulását. Elméletben olyan egyszerű és világos, amit Péter apostol megfogalmaz: „Isten nem személyválogató!” A gyakorlatban ezt az elvet igen nehezen fogadja el az ember. A keresztényeknek sikerült ezt az elvet belátni és követni. Ezzel tudtak kilépni az elszigeteltségből, a szektás gondolkodás bénító és nyomasztó légköréből.