Korszakalkotó kijelentések hallhatók a mai olvasmányban. „Az Isten nem személyválogató!” A zsidók egyáltalán nem így tartották. Őket Isten kiválasztotta. Ez a tudat a mai napig élteti Jákob, illetve Juda leszármazottait. Ábrahám is személyválogató volt, Jákob is. Ezekről történetek szólnak a Bibliában. Nem is lehet ez másképp, - gondolták – ha Isten személyválogató, akkor az ember is természetesen ilyen. Ha ezért az emberek természetét figyelem gyermekkortól az aggastyán korig, úgy látom, általában egyénenként igénylik, hogy velük személy szerint kivételt tegyenek a szülők, az óvónénik, a tanítók, a tanárok, a főnökök, az Isten. Nagy és nemes lélekre vall, ha valaki képes legyőzni természetének ezt a megnyilvánulását. Elméletben olyan egyszerű és világos, amit Péter apostol megfogalmaz: „Isten nem személyválogató!” A gyakorlatban ezt az elvet igen nehezen fogadja el az ember. A keresztényeknek sikerült ezt az elvet belátni és követni. Ezzel tudtak kilépni az elszigeteltségből, a szektás gondolkodás bénító és nyomasztó légköréből.

Ha azt kéri valaki, hogy bizonyítsam be Isten létét, azt válaszolom, hogy nem az a dolgom, hogy bebizonyítsam. Nem kaptam ilyen megbízatást. A küldetésünk a tanúskodásra szól. Ez nem bizonyítás vagy bebizonyítás kérdése – mondja a Mandinernek adott interjújában Pál Ferenc.

Az angyalföldi plébános-helyettes, mentálhigiénés szakember, a Semmelweis Egyetem tanára, a Millenárison tartott keddi „alkalmak” népszerű előadója úgy fogalmaz: „életünknek van egy természetes adottsága, hogy kell hozzá valamennyi bizalom. A bizalom természete pedig olyan, hogy megelőlegezek valamit, ami itt és most még nem biztos. Enélkül az élet nem működik.”