Krisztus eljött, hogy békét hirdessen nektek
Főoldal Minden cikk Elmélkedések A zsoltárok – az imádság iskolája

A zsoltárok – az imádság iskolája

XVI. Benedek pápa június 22-én a Szent Péter téren tartott szerdai általános kihallgatáson a zsoltárok jelentőségéről mondott katekézist.

A Szentatya a közelmúlt audienciáin az Ószövetség nagy imádságos alakjairól mondott tanítást: az idegen városért közbenjáró Ábrahámról, az angyallal való éjszakai harcában áldást elnyerő Jákobról, a népe bűneiért imádkozó Mózesről és Izrael megtéréséért könyörgő Illésről. Új fejezetet szeretnék nyitni azzal, hogy belépünk az imádság könyvébe, a Zsoltárok könyvébe – jelezte szándékát XVI. Benedek. A következő katekézisek során a zsoltárok legszebb és legkedvesebb részeit olvassuk át és elmélkedünk róla. Ma a zsoltárok könyvébe vezetlek benneteket – mondta a pápa.

A bevezető után a zsoltárok irodalmi formáját ismertette a Szentatya. Kifejtette: a Zsoltárok könyve ima-formula, százötven zsoltár gyűjteménye, melyet a bibliai hagyomány a hívő népnek ad, hogy az ő imádsága legyen, vagyis a miénk, akik Istenhez fordulunk. Ebben a könyvben megtaláljuk az összes emberi tapasztalatot, finom árnyalataival és mindazon érzelmi gazdagsággal együtt, melyek az emberi életben megnyilvánulnak. A zsoltárokban összefonódik az öröm és a szenvedés, az Isten utáni vágyakozás és saját méltatlanságunk észlelése, a boldogság és az elhagyatottság érzése, az Istenbe vetett bizalom és a fájdalmas magány. A hívő ember teljes valósága egyesül ezekben az imádságokban, amit először Izrael népe, aztán az egyház vett fel, mint az egyetlen Istennel való különleges kapcsolatot.

A zsoltárok mint imádságok a lélek és a hit megnyilvánulásai, amelyekben mindenki felismeri önmagát, és Isten közelségét tapasztalja. Az emberi létezés egész teljessége sűrűsödik össze a zsoltárok különféle formáiban: himnuszok, egyéni és közösségi fohászok, hálaadó énekek, bűnbánati zsoltárok, bölcsességi zsoltárok és egyéb műfajok rejlenek ezekben a költeményekben.

Az irodalmi műfaj tisztázása utána a pápa a zsoltárok két nagy csoportjáról beszélt: a siralmakkal összekapcsolt könyörgés és a dicséret. A zsoltárok e két dimenziója összefügg egymással, és elválaszthatatlan egymástól. A könyörgést, más szóval esdeklést azon bizonyosság élteti, hogy Isten válaszol, és ez dicséretre, hálaadásra indít. A dicséret és a hálaadás pedig az elnyert üdvösség tapasztalatából fakad. A könyörgésben az imádkozó panaszkodik, és leírja helyzetének szorongatottságát, veszélyét és vigasztalanságát; vagy pedig – mint a bűnbánati zsoltárokban – megvallja vétkét, és megbocsátást kér. Feltárja Isten előtt, hogy bizalommal meghallgatásra szorul, és kifejezi: Isten jó, jóakaratú, az élet szeretője, aki kész a segítségre, a megmentésre és a megbocsátásra.

XVI. Benedek a 31. zsoltárt idézte: „Benned találtam, Uram, menedéket, nem fogok csalatkozni. Oldd fel a köteléket, amit elém vetettek és légy az én védelmem”. A siralmakban is felbukkan valami a dicséretből, ami az isteni közbenjárás reménységében nyer megfogalmazást – hangsúlyozta a pápa. Hasonló módon a dicsérő és hálaadó zsoltárokban: miközben megemlékezik a megkapott adományról vagy éppen Isten irgalmas nagyságát szemléli, elismeri saját csekélységét és hogy rászorul a megváltásra. Megvallja, hogy az emberi életet elkerülhetetlenül megjelöli a halál, mégis tele van az élet utáni radikális vággyal. Ezért kiált fel a zsoltáros a 86. zsoltárban: „Uram, Istenem, egész szívemmel áldalak, dicsőítem nevedet mindörökké. Mivel nagy volt irgalmad irántam, lelkem kimentetted a halál verméből.” Ily módon a zsoltárimádságokban a fohász és a dicséret egyetlen énekké fonódik össze, ami az Úr örök kegyelmét ünnepli.

A zsoltárok az imádság iskolája – mondta a Szentatya. A zsoltárokat Isten először Izrael népének adta, aztán az egyháznak. Imádkozni tanítanak. Bennük Isten szava az imádság szavává válik, és a sugalmazott zsoltáros szavaiként a zsoltárt imádkozó ember szavává lesznek. Ebben áll e bibliai könyv szépsége és különlegessége: a benne rejlő imádságok – szemben a környezetével mindig szoros összefüggésben álló egyéb bibliai könyvek imádságával – nem illeszkednek egy elbeszélés összefüggésébe, amelytől azok értelmet nyernek és szerepet kapnak. A zsoltárok mint imaszövegek adottak a hívő ember számára, hogy annak imádságává váljanak, aki használja őket, és általuk Istenhez fordul. Minthogy ezek Isten szavai: akik a zsoltárt imádkozzák, Istenhez szólnak ugyanazokkal a szavakkal, amelyeket Isten maga ajándékozott nekünk. A zsoltárt imádkozva tehát megtanulunk imádkozni – a zsoltár imaiskola.

Katekézise következő részében a pápa a zsoltár és az emberi nyelv filozófiai jellegű kapcsolatát elemezte. Zsoltározáskor valami hasonló dolog történik, mint amikor a gyermek elkezd beszélni, vagyis megtanulja kifejezni saját élményeit, szükségleteit azokkal a szavakkal, melyek nem az övéi, nem születtek vele együtt, hanem a szüleitől és a környezetétől tanulta meg. A gyermek a saját megélt világát akarja kifejezni, ám saját élményeinek kifejezőeszközei mások szavai lesznek. Ő pedig lassanként elsajátítja azokat: szülei szavai az ő szavai lesznek. Így a szülőktől vett szavak révén megtanul egy gondolkodási és érzelmi módot, fogalmak egész világához jut, ezekben nő fel, s így kerül kapcsolatba világgal. Szüleinek a nyelve az ő nyelvévé lesz; a másoktól kölcsönvett, de időközben a sajátjává is lett nyelven fejezi ki önmagát.

Ugyanez történik a zsoltárimádságokkal is – vont következetést XVI. Benedek. Azért kaptuk a zsoltárokat, hogy megtanuljunk azokon keresztül Istenhez fordulni. Vele beszélünk, az ő szavaival. Az Istennel való találkozás nyelvezete ez. Éppen e szavak segítenek bennünket abban, hogy megismerjük és elfogadjuk az Ő cselekedeteinek kritériumait, és hogy mind közelebb juthassunk gondolatai és élete titkaihoz, s ezáltal növekedhetünk a hitben és a szeretetben. Amiként a mi szavaink nemcsak szavak, hanem megtanítanak minket egy valóságos és fogalmi világra: e könyörgések Isten szívéről tanítanak. Nemcsak beszélünk Istennel, hanem megtanuljuk, ki Ő; de Vele, Istennel beszélgetve megtanuljuk, megismerjük önmagunkat is.

A Szentatya utalt arra az elnevezésre, amit a zsidó hagyomány adott a zsoltároknak: „tehillim”. Dicséretet jelent, melynek a gyökere ugyanaz, mint a halleluja szó gyöke: „dicsérjétek az Urat”. A Zsoltárok könyve, a maga összetettsége és sokfélesége ellenére egy imakönyv, mely megtanít hálát adni, Isten ajándékának a nagyságát ünnepelni; felismerni műveinek szépségét és dicsőíteni az Ő szent nevét. Ez a legméltóbb válasz Isten megnyilvánulására. Miközben imádságra tanítanak bennünket, a zsoltárok arra is megtanítanak, hogy Isten velünk marad a vigasztalanságban, a fájdalomban is. Megtanuljuk azt is, hogy sírhatunk, fohászkodhatunk, közbenjárással fordulhatunk hozzá, azzal a meggyőződéssel, hogy a világosság felé haladunk, ahol a dicséret véglegesé válik. Ahogy a 36. zsoltár tanítja: „benned van az élet forrása, a te világosságodban látjuk az igazi fényt”.

Katekézise végén Benedek pápa röviden beszélt Dávid királyról, szerepéről és jelleméről, hiszen sok zsoltárt az ő nevéhez fűznek: „Dávid zsoltára…”. Dávid összetett személyiség, sokféle tapasztalatot szerzett élete folyamán. Fiatal pásztor volt, Izrael királya, Isten népének pásztora, a béke embere, aki sok háborút megvívott, fáradhatatlan és kitartó keresője volt Istennek, aki sokszor súlyosan vétkezett; de alázatos, bűnbánó lélekkel elfogadta az isteni megbocsátást és az isteni büntetést is – mondta a Szentatya. Így lesz Dávid király minden emberi gyengesége ellenére Isten szíve szerint való (v.ö. 1. Zsolt 13,14).

Az Újszövetség átvette és idézi a zsoltárokat, éppen Dávid király messiási személyével kapcsolatban – hangsúlyozta a pápa. Az Úr Jézusban, aki földi életében zsoltárokat imádkozott, találják meg a zsoltárok végső értelmüket és beteljesülésüket. A zsoltárok, melyekkel Isten beszél hozzánk, valójában róla szólnak, a láthatatlan Isten látható képmásáról, Aki kinyilatkoztatta nekünk az Atya arcát. A keresztény tehát, amikor zsoltárt imádkozik, az Atyát imádja Krisztusban és Krisztus által, így e zsoltárénekek új távlatot nyernek a húsvéti misztériumban: minden zsoltár új fényt nyer Krisztusban és a Zsoltárok könyve felragyoghat a maga végtelen gazdagságában.

A Szentatya a kihallgatás végén magyarul köszöntötte a Miskolcról érkezett zarándokcsoportot: „az Apostolok sírjánál tett látogatásotok legyen alkalom arra, hogy megújuljatok a hitben, a reményben és a szeretetben. Szívből adom mindnyájatokra Apostoli áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

 

Hittanos programok a Boldog Özséb Plébánián
2014. december 31-ig

A hittanos programjaink ide kattintva letölthető.

 

A szentmise vasárnapi és ünnepi "A" évi olvasmányai
alt

honlapunkon is elolvasható
hétről-hétre bővítjük

 

Boldog Özséb R.K. Plébánia


Társhonlapok

Mária Rádió

Rádió hallgatása


Kézdivásárhelyi Boldog Özséb Templom
Kézdivásárhelyi
Boldog Özséb
Plébánia


Csillaghegyi Jézus Szíve Plébánia
Csillaghegyi
Jézus Szíve
Plébánia

Boldog Özséb R.K. Plébánia RSS