Keressétek az Urat, amíg megtalálható,
hívjátok segítségül, amíg közel van
  2017. december (Karácsony hava) 12. Kedd. "B" év.
  Boldog névnapot kívánunk minden kedves Gabrialla és Franciska látogatónknak!

Szentmise olvasmányai "C" év

Évközi 24. vasárnap ("C" év)

OLVASMÁNY Kiv 32, 7-11. 13-14

    A szentírási részletben két kép áll előttünk. Az egyik arra mutat, hogy az ember mennyire állhatatlan tud lenni a hitében, és a nehézségek között mennyire nincs benne kitartás. A nép megtapasztalta Isten erejét, jóságát, s amikor rövid időre magára marad, a bálványok védelme alá helyezkedik. A másik kép azt mutatja, hogy mennyire kellenek a közbenjárók, akik engesztelést nyújtanak a közösség bűnéért Az egyetemes közvetítő Jézus Krisztus, és az Egyház is az ő művét folytatja.


OLVASMÁNY Mózes második könyvéből

    Mózes könyörgésére Isten megkönyörült népén.

A Sínai-hegyen, a pusztai vándorlás idején így szólt az Úr Mózeshez: ,,Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból.
    Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: »Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból.«''
    Az Úr még ezt is mondta Mózesnek: ,,Látom jól, hogy keménynyakú nép ez, engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé.''
    Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: ,,Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel kihoztál Egyiptomból?

Emlékezz Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait. És azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy övék legyen örökre.''
    Ekkor az Úr könyörületre indult, és visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.

    Ez az Isten igéje.


VÁLASZOS ZSOLTÁR 50, 3-4. 12-13. 17 és 19    1 D2 tónus.
Válasz: Felkelek és útnak indulok, * Atyám házába térek. Lk 15, 18

Előénekes: Könyörülj rajtam, Istenem, + mivel irgalmas és jóságos vagy, * töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.
Mosd le bűnömet teljesen, * és vétkemtől tisztíts meg engem.
Hívek: Felkelek és útnak indulok, * Atyám házába térek.

E: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, * az erős lelket éleszd fel újra bennem.
Ne taszíts el színed elől, * és szent lelkedet ne vond meg tőlem.

H: Felkelek és útnak indulok, * Atyám házába térek.

E: Nyisd meg ajkamat, Uram, * és dicséretedet hirdeti szájam.
Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, * Istenem, nem veted meg az alázatos és töredelmes szívet.
H: Felkelek és útnak indulok, * Atyám házába térek.

SZENTLECKE 1 Tim 1, 12-17

    A kinyilatkoztatás nagy üzenete az, hogy Krisztusban az Atya irgalma teljesen és végérvényesen kinyilvánult Krisztus azért jött, hogy a bűnös embert megmentse. Itt az apostol saját példájára hivatkozik. Nem voltak érdemei, üldözte Krisztus követőit. Mentségére legföljebb azt tudja felhozni, hogy elvakult volt. Ezért állandóan dicsőíti Isten irgalmát.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből

    Krisztus azért jött, hogy üdvözítse a bűnösöket

    Szeretett Fiam!
    Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott és meghívott a szolgálatára – engem, aki azelőtt káromoltam s üldöztem őt, és erőszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel.
    Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük az első én vagyok. De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus elsőként rajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre.

Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké! Ámen.

    Ez az Isten igéje.

ALLELUJA

Alleluja. 4. szám.
Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal, * és ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. 2 Kor 5, 19 – 4g. tónus.
Alleluja.

EVANGÉLIUM Lk 15, 1-32

    Lukács talán itt mutatja be legvilágosabban, hogy mi a különbség a törvény szerinti vallásosság és az evangélium között. Az írástudók szerint érdemük, ha dicsekedhetnek a törvény aprólékos alkalmazásával, s aki ezt nem tudja megtenni, azt lenézik. Jézus rámutat Isten irgalmára, amely megérti az ember gyengeségeit, és segíteni akar rajta. Az elveszett bárány, az elveszett pénzdarab és a tékozló fiú a megtévedt embert jelképezik. Isten nem feledkezik meg senkiről. A megtéréshez ő adja a kegyelmet és őszintén örül, ha visszafogadhatja a bűnbánót.

Hosszabb forma:

+ EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

    Az egész mennyország örül minden megtérő bűnösnek.

    Abban az időben:
    A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: ,,Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.''
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: ,,Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.

Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.''
    Majd így folytatta: ,,Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: »Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét.« Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki.

Ekkor magába szállt, és így szólt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.« Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta.
    Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.«

Az atya odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
    Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágtál le neki.«

Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. Most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt, és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«''

    Ezek az evangélium igéi.

Vagy rövidebb forma:

+ EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből 15, 1-10

    Az egész mennyország örül minden megtérő bűnösnek.

    Abban az időben:
    A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: ,,Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.!''
    Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: ,,Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.

Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.''

    Ezek az evangélium igéi.

Egyetemes könyörgések Évközi 24. vasárnapra

(Ha ma a hosszabb evangéliumi szakaszt olvastuk – a tékozlófiúról –, a nagyböjti 4. vasárnap egyetemes könyörgését mondhatjuk az alábbi helyett.)

Pap:    Kérjük, testvéreim, mennyei Atyánktól, hogy az örök javakat mindennél jobban értékeljük!

Lektor:
    1.    Add, Urunk, hogy N. pápa és az Egyház püspökei ráébresszék a világot a halhatatlan emberi lélek értékére!
        Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!

    2.    Add, Urunk, hogy készek legyünk minden áldozatra azért, hogy téged súlyos bűnnel meg ne bántsunk!
        Hívek: Kérünk téged . . .

    3.    Add, Urunk, hogy megszűnjék a világon a szegények kiuzsorázása és a népek gyarmati függése!
        Hívek: Kérünk téged . . .

    4.    Add, Urunk, hogy ne kíméljük magunkat, ha akár csak egyetlen embertársunkat is megmenthetjük a bűn rabságából!
        Hívek: Kérünk téged . . .

    5.    Add, Urunk, hogy minden földi nyereségnél többre tartsuk, ha feloldozol bűneinktől, és visszanyerjük lelkünk ártatlanságát!
        Hívek: Kérünk téged . . .

Pap:    Mindenható, örök Isten! Te mérhetetlen felelősséget róttál ránk, amikor akaratunktól tetted függővé magunk és mások örök sorsát. Világosítsd meg értelmünket, hogy felelősségünk tudatában éljünk; és erősítsd akaratunkat, hogy ne lankadjunk a jóért vállalt fáradozásban! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek:    Ámen.