Antal János plébános

Részletek

Készült: 2010. augusztus 30. hétfő, 13:57

Találatok: 30913

János atya magáról

Palócföldön születtem, Balassagyarmat közelében egy kis faluban Hugyagon, 1945. október 23-án, Kapisztrán Szent János napján. Szüleim egyszerű, bölcs parasztemberek voltak. Sokat köszönhetek nekik és nálam hét évvel idősebb nővéremnek. Egészen kis koromtól kezdve résztvettem a család munkájában, megszoktam a kemény feladatokat. Hat esztendős voltam, amikor először ministráltam. Már ekkor megfordult a fejemben a papság gondolata.

1960-tól a középiskolás éveimet tiszta fiú társaságban az esztergomi ferences atyáknál töltöttem. Társaimmal egymást is nevelve jutottunk el az érettségiig. Ez időben kacérkodtam az építészmérnöki pályával, ám mégis az esztergomi egyházmegye kispapjaként folytattam felkészülésemet a Budapesti Központi Papnevelő Intézetben és a Hittudományi Akadémián.

Huszonkét évesen felvetődött a kérdés, hogy igazi mély hivatásom van-e, vagy az életkörülményeimből adódóan alakult eddig az életem. Mintegy kéthetes vívódás után a Bakáts téri templomban vált bizonyossá bennem, hogy papságra „ítéltettem”. Azóta hivatás jellegű kétségeim nem voltak és nincsenek.

Szabó Imre püspök úr szentelt pappá Balassagyarmaton, 1970. március 7-én. Papi hivatásom első állomása Bernecebaráti volt. Ezután, mint káplán kerültem Budaörsre, majd Szentendrére, később a budapesti Jézus Szíve templomba helyeztek. 1982. január elsejétől plébánosként kerültem ismét Bernecebarátiba.

Dr. Lékai László bíboros érsek atyától 1984. október 15-én kaptam meg a feladatot, hogy a Boldog Özsébről elnevezett templom építését irányítsam, és új plébániai közösséget szervezzek. Ennek a feladatnak a teljesítése még bizonnyal évekig eltart. 1987. szeptember 13-án áldotta meg Paskai László érsekúr új otthonunkat.

Templomot épített és közösséget kovácsolt a békásmegyer-pünkösdfürdői panellakók katolikus híveiből Antal János plébános, akit május 4-én Óbuda-Békásmegyer díszpolgára címmel tüntetnek ki.
Vasárnap reggel kilenckor nincs egy üres szék sem a Lékai bíboros téri Boldog Özséb-templomban. Kisgyermekes családok, fiatalok és idősek népesítik be az épületet, sokan állva hallgatják végig a szentmisét. A 62 éves Antal János plébános lejön a szószékről, és a padok előtt állva szól híveihez. Nincs szüksége mikrofonra, hogy a hallgatósághoz eljussanak a szavai. Elsősorban a gyerekekhez beszél, kérdez, és ők válaszolnak.

János atya immár húsz esztendeje hirdeti Isten igéjét ebben a III. kerületi templomban, melynek minden tégláját ismeri. Az épület Lékai László bíborosnak köszönheti létét, aki elérte, hogy a Kádár-korszakban egyedülálló módon az épülő Békásmegyeri lakótelepen új templom épülhessen. A bíboros Antal Jánost szemelte ki a munkálatok felügyeletére és az egyházközség megszervezésére, de jóval korábban, mint ahogy ezt az érintettel közölte. A bíboros János atyát a VIII. kerületi Jézus Szíve-templomból 1970-ben egy kis Pest megyei településre helyezte át.

"Engedelmeskedtem, de nem értettem, hogy miért kell Bernecebarátiba mennem" - mondja. Később derült ki, hogy Lékai el akarta dugni egy kis időre, mert nem volt közkedvelt az állami hatóságok szemében az ifjúság körében végzett tevékenysége miatt.

"Bernecebarátiban kezdtem a papi munkát, a fiatalokat össze tudtam fogni, fociztam is a falu csapatában. Túlságosan is népszerű voltam, ezért áthelyeztek Budaörsre. Itt is sok fiatallal kerültem kapcsolatba, ezért ismét áthelyeztek Szentendrére, ahol persze hasonló volt a tevékenységem, így kerültem a Mária utcai Jézus Szíve-templomba. Itt megint csak intenzív ifjúsági élet volt" - meséli a plébános. Ezt követően három évig ismét Bernecebarátiban hirdette az igét.

Az 1984. október 11-i alapkőletétel előtt egy héttel jutott tudomására, hogy templomot fog építeni. Karácsonykor már meg is született az egyházközség. "A szentmisén meghirdettem, hogy az építkezéshez a hétvégén nyolcvan férfira van szükség. Egy már van is - és feltartottam a kezemet."

A templomot 1987. szeptember 13-án Paskai László bíboros szentelte fel. Az azóta eltelt húsz év alatt Antal János közösséggé kovácsolta a templomba járókat. "A gyerekek nyelvén fantasztikusan tud beszélni" - állítják róla, mások szerint különösen a házasokkal és az idősekkel ért szót.

János atya azt állítja: a fiúi szeretet vezette, amikor pappá szentelése után gyakran segített édesanyjának eladni a budapesti piacokon a szülőfalujában megtermelt krumplit. Ám a hívek között ma már az a legenda él: azért árult , hogy megismerje a rá bízott nyájat.

Pólya Bella, a ministránsok vezetője mondta: azért kedvelik őt a hívek, mert nem csak papként, hanem emberként is részt vesz a közösség életében.

Mély barátság alakult ki köztük, s egészen természetes volt, hogy amikor Lékai László bíboros atyától Antal János azt a feladatot kapta 1984. október 15-én , hogy építsen templomot Pünkösfürdő, Csillaghegy és Békásmegyer határában, Czakó és családja is részt vett a munkálatokban. Először egy felvonulási épület készült el, egy részében a cementes zsákok voltak, más része János atya lakhelyéül szolgált. „Megjött a tégla!” – telefonált Czakónak egy erős hang, János atyáé. Ekkoriban még illett ilyenkor alaposan körülnézni, ugyan ki lehet az. De nem besúgó érkezett, csak anyag a templom építéséhez. Amúgy János atya korán a rendőrség látókörébe került. Október 23-án született ugyanis, s az e napon vele ünneplők körét a hivatalosság az államrendre igen veszélyesnek minősítette.

„Dr. Lékai László bíboros érsek urunk akaratából, pappá szentelésének 50. évfordulójára és közelgő 75. születésnapja alkalmából 1984. október 21-én helyezték el templomunk alapkövét a hívek ezreinek jelenlétében. A második világháború óta hazánkban jogelőd nélküli templom nem épülhetett” – olvasható a templom honlapján. Ez utóbbi mondat a leginkább figyelemre méltó, Lékai bíboros érsek bölcsességét dicséri, hogy világi és egyházi kitüntetések helyett a „jogelőd nélküli” templom felépítéséhez ragaszkodott. Mert a szocialista lakótelepek templomok nélkül épültek, a magát közösséginek nevező társadalom számára éppen a közösségek fogalma és léte volt elviselhetetlen. Ahhoz azonban, hogy Békásmegyeren és környékén valódi közösség jöhessen létre, olyan ember kellett, mint János atya. Az éles eszű, paraszti szülőktől származó, mély érzésű, nagyon empatikus János atya a lakótelepi, gyökértelen embereket képes volt meggyőzni arról: a templom felépülése fontos, de a templom szó közösséget is, dombot is jelent, ahol a jó erők összegyűlnek és hatni is képesek.

„A halál átruházhatatlan élmény” – mondja Czakó, aki lelki vezetőjét veszítette el az atyában. De János atya alakja – és a Boldog Özséb-templom is – nemzedékek emlékezetében marad fenn. Különös képessége volt a gyerekekhez szólás tudománya. „Édes Jézus, ide hallgass, éhes vagyok, mint a farkas!” Aki ilyen asztali áldást képes mondatni egy gyerekkel, az nem felejtődik el soha. Hiszen éhesek vagyunk mindannyian, ha másra nem, a szeretetre.

20. évfordulónkra készített video

Készült: 2007. április 24.

Készült: 2008. november. 1.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Antal János érseki tanácsos, címzetes prépost, esperes, Óbuda-Békásmegyer díszpolgára 2009. január 07-én, életének 64. évében elhunyt.

1970-ben szentelték pappá, majd 1984-ben Dr. Lékai László bíboros érsek úrtól kapta a feladatot, hogy Békásmegyer-pünkösdfürdői lakótelep számára új (jogelőd nélküli) templomot építsen és új plébánia közösséget teremtsen.

János atya elévülhetetlen érdemeket szerzett a templom felépítésében, a hívők közösségének megszervezésében.

1987-ben Paskai László prímás érsek úr által megáldott Boldog Özsébről elnevezett templom – a plébános atya áldozatos, elhivatott munkája eredményeként - 20 éven keresztül szolgálta a kerület lakóit.

A Boldog Özséb plébánia felépítésében, a hívők közösségének megszervezésében kifejtett tevékenységéért, két évtizedes töretlen elhivatottságú, lelkiismeretes munkájáért 2008. márciusában Óbuda-Békásmegyer Képviselőtestülete a kerület díszpolgárává választotta.

Antal Jánost Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat saját halottjának tekinti.