Karácsony közeledtével a kereszténység az advent időszakát éli. Maga az advent szó eljövetelt jelent. Egy személynek a megérkezését. Ez pedig maga Jézus Krisztus! Ő az, aki ígéretet tett arra nézve, hogy lesz egy nap, amikor megfog jelenni, vissza fog érkezni. Erre emlékeztet az adventi időszak és a közelgő ünnep a karácsony. A hétről hétre meggyújtott gyertya az adventi koszorún is azt jelzi, hogy a Világ Világossága hamarosan visszatér. Valójában mindig adventi reménységben kellene élnünk, mert az eljövetel pillanatát nem ismerjük. Isten gyermekeinek ilyenkor még erőteljesebben még határozottabban kell fellépniük és megvallaniuk reménységüket. Az adventi üzenetnek fékező hatása is lehet. Ember állj meg! Gondolkodj el egy kicsit. Szállj magadba. Az újságok, a TV, a rádió nem akarja, hogy a jövővel, a te jövőddel foglalkozz, vagy arról gondolkozzál. Majd ők gondolkoznak helyetted. Majd ők megmondják, hogy mi a jó és mi az amit tenned kell. Élj a mának, a pillanatnak. A hangsúly így észrevétlenül tolódik el a lényegtelen elmúló, hiábavaló dolgok irányába. Mert milyen is lehet az az ünnep amikor a szív a mindennapi élet terhei és nyomásai alatt elnehezedik, vagy összetörik. Amikor a kapcsolatok kiüresednek és jelképessé válnak. Amikor a szeretet nem egy élő valóság, hanem kötelességgel kikényszerített műmosoly. Talán nem kellene ennek így lennie. Jézus Krisztus eljövetelének reménységében el kellene csendesedni és egy kicsit elgondolkodni. Még van lehetőség dönteni, hogy az év hátralevő napjait lehet másként is leélni és kezdeni egy új életet Jézus Krisztussal. Ehhez az is kell, hogy a szívünk legyen kész befogadni Jézust és átadni neki az uralmat. Ő ott áll szelíden és kopogtat. Várja, hogy bebocsásd és átéld az első igazi adventedet a szívedben.