A hit erejévelMűvészet és hitAdásba kerül: 2014. február 06.

A XVI. Benedek pápa által meghirdetett Hit éve 2013. októberében véget ért. Talán még nem késtünk el vele, hogy végiggondoljuk, milyen erőt adhat a hit a művészetek kiteljesítésében. A hit önmagunkban, a kimondott szó erejében, hit a gyógyulásban, a nyilvánosságban. Vendégeink, Bedicsné Kenéz Éva, Pitti Katalin, Pécsi Ildikó és meglepetés férfi vendégünk - hitüket megvalló és vállaló emberek.

A hit az embernek az az „érzékszerve", amivel a lelki valóságot tudja felfogni. A Biblia szerint a valóságnak két tartománya van: a láthatók és a láthatatlanok. A láthatókat megismerhetjük értelmünkkel és öt érzékszervünkkel, a láthatatlanokat Isten kijelentése alapján a hitünkkel. Az embernek ez az „érzékszerve" a bûnesetig hibátlanul mûködött. Amikor azonban Istentõl elszakadt, súlyosan megsérült, és mivel utána nem használta, visszafejlõdött. Ahhoz, hogy valaki újra érzékelje Istent, értse akaratát, újra kell kérnie Tõle ezt az ajándékot. Isten az embert beszédével, igéjével teremtette eredetileg, így teremti ma is újjá. Aki újra visszanyeri Istentõl ezt az elveszített „érzékszervet", az ismét érzékeli Isten közelségét, szeretetét, érti gondolatait, szándékát, és annak a számára Isten és a lelki valóságok ugyanolyan rea­litás, mint a világnak az a része, amit többi érzék­szervünkkel tudunk megközelíteni.

XVI. Benedek pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója alkalmából, 2012. október 11-i kezdettel hirdette meg a Hit évét.  Ennek alkalmából elõször mutatták meg a római Szent Péter téren a Péter apostol csontjait tartalmazó urnát. A harmincszor tíz centiméteres bronz ereklyetartót 1971 óta a vatikáni pápai lakosztály kápolnájában õrzik. Azóta elõször hagyta el az ereklyetartó az apostoli palotákat. Az urna nyolc darab, mintegy két-három centiméteres csonttöredéket tartalmaz. Ezek a Szent Péter bazilika fõoltára alatt húzódó ókori keresztény temetõbõl származnak, a mártírhalált halt apostolnak tulajdonított sírból.

„Ez jó alkalom lesz arra, hogy rávezessük az egész Egyházat a hitrõl való elmélkedésre és a hit újrafelfedezésére.” (XVI. Benedek)

Bedicsné Kenéz Éva hitoktató, két gyermek édesanyja. Orvosi hivatását adta fel, hogy hittant tanítson, szabadidejében pedig regényeket ír. Beleszületett a hit világába, hiszen édesapja református lelkész volt. Mégis úgy gondolja, a megtérés mindenkinek saját feladata. Nála is elérkezett az a pont, amikor meg kellett térnie. Felnõtt volt már, mikor rádöbbent, hogy valami nincs rendben – ott belül.

A hit legtöbbünk számára támasz a mindennapokban.  Reményt ad, pozitív tartalommal tölti meg a mindennapokat. Ennek következtében egy másfajta gondolkodásmód irányítja az életét. A legújabb tudományos eredmények azt bizonyítják, hogy ez a testünk mûködésére is kihat.

Pitti Katalin operaénekes, érdemes mûvész. Ma már vallja, hogy mindannyian Istennek vagyunk a munkatársai. Úgy érzi, magántanuló volt Istennel való kapcsolatában. Több szakaszban tért meg, az utolsó tíz évben olyan erõvel éli meg hitét, amit sose remélt volna.

Ha hitünk van, hiszünk önmagunkban, bízunk Istenben, és tudjuk, hogy hová akarunk menni, aztán el is képzeljük, majd Isten kezébe adjuk az irányítást és megkérdezzük tõle, hogy vajon ez az õ akarata is, akkor Isten segíteni fog és nem vallhatunk kudarcot.

Pécsi Ildikó színmûvésznõ, rendezõ hét évtized után hálás a kornak, az égieknek és a szüleinek, hogy hívõ embernek nevelték fel. A hitét, a kitartását, azt, hogy nem szabad föladni soha semmit, már a családjában magába szívta.