OLVASMÁNY Ter 9, 8–15

    A Szentírás visszatekintés formájában ad tanítást arról, hogy Isten igazságossága és irgalma kezdettől fogva működött a történelemben. Ô a természeti csapást is fel tudja használni arra, hogy a bűnöst megfenyítse és megtérésre bírja. Ahhoz is elég erős, hogy a jókat kimentse a bajból. Az emberiség elé határozott célt tűzött és annak meg kell valósulnia. Ezért a maradékkal szövetséget köt és biztosúja jövőjét.

OLVASMÁNY Oz 2, 16b. 17b. 21-22

    A próféta az Istennel fennálló szövetséget a jegyesi viszonyhoz hasonlítja. A nép akkor élte ezt meg igazán, amikor az Egyiptomból való kivonulás után a pusztában vándorolt, és ott nem tekintgetett bálványok felé. Később éppen ezen a téren lett hűtlen. Isten azonban irgalmas hozzá és azt ígéri, hogy újra visszafogadja szeretetébe. A jegyesi viszonyról szóló hasonlat arra való, hogy a kiválasztottság tudatát ébren tartsa.

OLVASMÁNY Iz 43, 18-19. 21-22. 24b-25

    A próféta a babiloni fogság idején a szabadulás örömhírét hirdeti. Isten maga vezeti vissza népét, s ez olyan újdonság, mintha a pusztaságon keresztül utat építenének. Sőt Isten belsőleg is átformálja népét, és alkalmassá teszi dicsőségének hirdetésére. Bár bűneivel a nép megbántotta Istent, de ő önmagáért gyakorol irgalmasságot velük.