Aki a halálból föltámadt

Mária rendületlenül hitt Fia föltámadásában. Vasárnap hajnalban így imádkozott jeruzsálemi szállásán:

— Jézus! Jézus! Nem térsz még vissza?… Ez a harmadik nap kezdete. Jézusom! Ne várj befejezésére ahhoz, hogy visszatérj az életbe, Mamádhoz, akinek szüksége van arra, hogy élve lásson téged, mert különben meghal halálodra emlékezve; akinek szüksége van arra, hogy téged szépnek, egészségesnek, diadalmasnak lásson, mert különben belehal arra emlékezve, hogy milyen

Akit értünk keresztre feszítettek

Négy erőteljes, zsidó kinézésű férfi, akik méltóbbnak látszanak a keresztre feszítésre, mint az elítéltek, végzik el a keresztre feszítést. Az elítélteknek teljesen le kell vetkőzniük, de adnak nekik három rongyot ágyékkötőnek. Jézusnak azonban Mária ajánlja fel erre a célra hosszú, fehér fejkendőjét, amit János átad Longinusnak, s ő nyújtja át Jézusnak. Ő jól felerősíti, hogy le ne essék. Mivel ruhája hozzátapadt sebeihez, azok most ismét felnyíltak és vérzenek.

Aki értünk a keresztet hordozta

Amikor Pilátus utoljára kijelentette, hogy ártatlannak tartja Jézust, és nem hajlandó elítélni, a zsidók kiáltozni kezdtek:

— Ha ezt mondod, ellensége vagy a császárnak! Aki királlyá teszi magát, az az ő ellensége! Te szabadon akarod engedni a Názáretit! Majd tudtára adjuk ezt a császárnak!

Pilátust erre elfogja az emberektől való félelem.

— Szóval halálát akarjátok? Legyen! De ennek az igaznak a vére nem tapad az én kezemhez! — Erre mosdótálat hozat, és a nép

Akit értünk tövissel koronáztak

Az ostorozás után Jézust ismét megkötözik, s az egyik katona felteszi a kérdést:

— És most? Mit csináljunk vele? Unatkozom!

— Várj! A zsidók királyt akarnak. Most őt adjuk nekik. Azt ott… — mondja a másik katona.

És kifut, bizonyára egy hátsó udvarba, ahonnan egy köteg tüskés ággal tér vissza, amelyek még hajlékonyak, mert a tavasz aránylag puhán tartja az ágakat, de a hosszú, hegyes tüskék már kemények. Rövid kardjukkal levágják a leveleket és a virágokat, körbehajtják az ágakat, és

Akit értünk megostoroztak

Jézust Heródestől visszavezetik Pilátushoz. Ő így szól:

— Zsidók, halljátok. Idevezettétek ezt az embert, mint bujtogatót. Előttetek megvizsgáltam és nem találtam bűnösnek semmiben sem, amiről ti vádoltátok. Heródes se találta bűnösebbnek, mint én. Visszaküldte hozzám. Nem érdemel halálbüntetést. Róma szólt. De hogy ne vegyem el örömötöket, helyette kivégeztetem Barabást. Őt pedig negyven vesszőcsapásra ítélem. Ez elég.