Nagyböjt – 2012
- Részletek
- Készült: 2012. március 10. szombat, 19:11
- Találatok: 1726
Az a feladatunk, hogy megmutassuk Isten szeretetét az embereknek. Semmi sem szebb, mint ismerni Őt, és közölni másokkal a vele való barátságot. (XVI. Benedek pápa beiktatási szentmiséjén mondott homíliájából)
|
Nagyböjt – 2012 Az a feladatunk, hogy megmutassuk Isten szeretetét az embereknek. Semmi sem szebb, mint ismerni Őt, és közölni másokkal a vele való barátságot. (XVI. Benedek pápa beiktatási szentmiséjén mondott homíliájából)
|
|||
|
|
Olvass! |
Elmélkedj! |
Cselekedj! |
|
február 22. Hamvazószerda |
Joel 2,12-18; 2Kor 5,20 - 6,2; Mt 6,1-6.16-18 |
A legveszedelmesebb kísértés az önzés, mivel beszűkíti az embert, és szeretetlenné teszi. Nagyböjti előkészületünk kezdetén újra és újra föl kell éleszteni magunkban elhagyott és elfeledett szeretet-cselekedeteinket. |
Részt veszek az első nagyböjti szentmisén, bűnbánati cselekedetet végzek. |
|
február 23. csütörtök |
MTörv 30,15-20; Lk 9,22-25 |
„Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét.” Hányszor nem akarom vinni a nap terhét és hevét, zúgolódom Isten ellen, pedig ebben van üdvösségünk. Adj erőt Uram! |
Örömmel vállalom a mai nap terhét. |
|
február 24. péntek Szent Mátyás apostol |
ApCsel 1,15-17.20-26; Jn 15,9-17 |
Az emberi szív mélységes nagy titok, mert hajlik a jóra, szépre és a szentre, de mégis sokszor állhatatlan tud lenni. Isten kegyelme segítségével a fellobbanó buzgóság állhatatossággá válik. Szívünk átformálásához kérjük Isten kegyelmét. |
Böjtölök a gyermekekért, hitük fejlődéséért, hogy a családok valóban kis egyházként éljenek. |
|
február 25. szombat |
Iz 58,9b-14; Lk 5,27-32 |
Mindannyian meg vagyunk hívva az üdvösségre. Jézus ugyanúgy néz ma ránk, mint egykor Lévire. Merjünk felállni és elhagyni hibáinkat, bűneinket. Bűnbánatunkkal, megújult életünkkel legyünk mások hívói is. |
Kitűzöm a szentgyónásom időpontját. |
|
február 26. Nagyböjt 1. vasárnapja |
Ter 9,8-15; 1Pét 3,18-22; Mk 1,12-15 |
Nagyböjt heteiben Urunk Jézus Krisztus életét állítja szemünk elé az Anyaszentegyház, mert keresztény életünk nem lehet más, mint azonosulás Jézus életével. Ez az élet nem tétlenségre hív, hanem küzdelemre és harcra. Nem csak a test és vér ellen kell tusakodnunk, hanem az e világban jelen lévő sötétség hatalma ellen is. |
Teszek valamit a teremtett világ megóvásáért. |
|
február 27. hétfő |
Lev 19,1-2. 11-18; Mt 25,31-46 |
Jézus saját magát helyettesíti az emberi élethelyzetekbe. Ő van jelen minden emberi kapcsolatunkban, és az ítéletkor erről kell majd számot adnunk. |
Jézust keresem a mellettem élőkben. |
|
február 28. kedd |
Iz 55,10-11; Mt 6,7-15 |
Önmegtagadásunk és nagyböjti áldozatvállalásunk akkor lesz hatásos, ha Isten kegyelme kíséri és elülteti lelkünkben a megbocsátó irgalmat. Ezt a lelkületet kell kérnünk imáinkban, hogy méltó gyermekei lehessünk mennyei Atyánknak és alkalmasak legyünk kegyelme befogadására. |
Türelmes és megértő leszek egész nap. |
|
február 29. szerda |
Jón 3,1-10; Lk 11,29-32 |
A nagyböjti időszak, őszinte megtérést kíván tőlünk, azt, hogy szakítsunk a bűnnel. A kísértő újra és újra megpróbál minket, ám ha alázatban és Isten kegyelmével együttműködve élünk, nem vehet erőt rajtunk. Isten erőt adó kegyelméért imádkozzunk. |
Hűségesen keresem, ma mire hív engem az Isten, miben tudok megtérni. |
|
március 1. csütörtök |
Eszt 4,17n.p-r.aa-bb.gg-hh; Mt 7,7-12 |
A kitartó és gyermeki bizalommal mondott ima bennünket alakít. Kipróbálja hitünket és bölcsességünket. Megtaláljuk benne lelkünk nyugalmát és megtanuljuk hozzámérni magunkat Isten akaratához. |
15 perc csend – az Úr jelenlétében |
|
március 2. péntek |
Ez 18,21-28 |
Istenünk igazságos ítéletében, de szeretetében végtelenül irgalmas, és a bűnbánónak megbocsát. Az életet akarja, ezért kívánja, hogy mi is megtérjünk. De még erre is gyengék vagyunk, ezért siet kegyelmével segítségünkre. |
Böjtölök a szülőkért, hogy át tudják adni hitüket gyermekeiknek. |
|
március 3. szombat |
Mtörv 26,16-19; Mt 5,43-48 |
Az Újszövetség választott népének életét új törvény, a szeretet kettős parancsa irányítja. Isten, kegyelmi indításaival formálja át az emberi szíveket, a szeretet parancsa pedig túlemel minket az emberi önzésen. |
Megkeresek valakit, akivel már régen találkoztam. |
|
március 4. Nagyböjt 2. vasárnapja |
Ter 22,1-2.9a. 10-13.15-18; Róm 8,31b-34; Mk 9,2-10 |
Jézus, szenvedésének küszöbén, bizalmas barátai, Péter, Jakab és János apostolok előtt felvillantja az ő dicsőségének fényét. Bátorítani akarja ezzel őket, hogy a rákövetkező megaláztatások idején ne essenek kétségbe. Bízzanak abban, hogy a Golgota sötétségét a tábor-hegyi fényesség követi és ragyogja be. |
Imádságaimban és a szentmisén összeszedett leszek. |
|
március 5. hétfő |
Dán 9,4b-10; Lk 6,36-38 |
A nagyböjt a bűnbánat, az imádság és a jótékonykodás ideje. Isten túlcsorduló mértékkel méri szeretetét és irgalmát, és arra hív minket: cselekedjünk hasonlóképpen. |
Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérem ma a szeretem a körülöttem élők felé. (szentségimádási nap) |
|
március 6. kedd |
Iz 1,10.16-20; Mt 23,1-12 |
A hiúság, a becsvágy, a dicsőség keresése újra és újra megkísért bennünket. A kísértő, éberen lesi, hogyan ragadhat el bennünket Atyánktól, és mi saját erőnkből nem vagyunk képesek ellenállni. |
Lemondok valamiről, ami számomra nagyon kedves. |
|
március 7. szerda |
Jer 18,18-20; Mt 20,17-28 |
A törvényben, az engeszteléshez hozzá tartozott a véráldozat. Az engesztelés alapfeltétele pedig az őszinte alázat, amikor feltétel nélkül tudjuk életünket a gondviselő Isten kezére bízni. |
Imádkozom azokért, akik megbántottak engem. |
|
március 8. csütörtök |
Jer 17,5-10; Lk 16,19-31 |
A nagyböjti szent idő nem csak a testi önmegtagadás, böjtölés időszaka, hanem egész életünk átformálásának ideje is. Újra kell gondolnunk, mennyire hallgatunk „Mózesre és a prófétákra”, mennyire hatja át életünket Jézus örömhíre? |
Mindenkiben felfedezem a jót. |
|
március 9. péntek |
Ter 37,3-4.12-13a.17b-28; Mt 21,33-43.45-46 |
Atya úgy szeretett bennünket, hogy egyszülött Fiát adta oda értünk. Jézus feláldozta önmagát, azokért, akik elárulták, eladták őt. Így teljesítette az Atya akaratát és megismertük üdvözítő tervét. |
Böjtölök a nagyszülőkért, szülőkért, hogy életük jó példa és tanúságtétel legyen Istenbe vetett hitükről. |
|
március 10. szombat |
Mik 7,14-15.18-20; Lk 15,1-3.11-32 |
Isten, örök szeretetében kiválasztott minket, hogy gyermekei legyünk. Mint jóságos Atya, nem csak gondoskodik rólunk, hanem, mivel ismeri az emberi természet gyöngeségeit, az őszinte bűnbánatért meg is bocsát. |
Részt veszek a plébániai lelkinapon. (9-13-ig a Kájoni Házban) |
|
március 11. Nagyböjt 3. vasárnapja |
Kiv 20,1-17; 1Kor 1,22-25; Jn 2,13-25 |
Örök emberi gyarlóság: az élet anyagias gondjai között könnyen elfeledkezünk Istenről. Ilyenkor figyelmeztetéseket kapunk arról, hogy az emberi életnek és történelemnek Isten az irányítója. Kihagyhatjuk Őt a számításunkból, de előbb-utóbb megtapasztaljuk, hogy Isten nélkül nem boldogulhat az ember. |
A vasárnap ünnep. A munkát félreteszem, a családdal pihenünk, játszunk. |
|
március 12. hétfő |
2 Kir 5,1-15a; Lk 4,24-30 |
Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön. Akik teljesítik Isten akaratát, azokat elvezeti az üdvösségre. Az üdvösség rendes útja a szentségeken keresztül valósul meg. De hiába neveznek valakit kereszténynek, ha nem él az Isten adta lehetőségekkel az őszinte bűnbánat és engedelmesség által. |
Betérek egy templomba 15 perc csendes szentségimádásra. |
|
március 13. kedd |
Dán 3,25.34-43; Mt 18,21-35 |
A nagyböjti önvizsgálat és bűnbánat idején az Anyaszentegyház figyelmeztet bennünket, hogy megigazulásunk nem a lélek összetörtségéből, hanem Isten irgalmából fakad. Az ő irgalmának, megbocsátásának kiesdése bennünk is irgalmas lelkületet alakít ki. |
Keresek két dolgot, amit megdicsérhetek. |
|
március 14. szerda |
Mtörv 4,1.5-9; Mt 5,17-19 |
Krisztus nem olyan életszentséget hirdet, mint a farizeusok és az írástudók. Ő nem a törvény betűjét hangoztatja elsősorban, hanem igaz lelkületet kíván követőitől. A bűnt, nem büntetéssel akarja irtani, hanem megelőzéssel. Az ember uralkodjék rendetlen vágyain, szenvedélyein, melyek bűnre csábítják. |
Megpróbálok a „másik bőrében” lenni, hogy szeretni tudjam. |
|
március 15. csütörtök |
Jer 7,23-28; Lk 11,14-23 |
Ahol jelen van az Isten szeretete: maga Jézus Krisztus, ott rá kell figyelnem. Ma, amikor Jézus nincs kézzel foghatóan köztünk, böjttel és imával kell megnyílnom felé, hogy találkozhassak vele, és Vele lehessek! |
Mi Isten terve ma velem? A „belső hang” megmondja – odafigyelek rá! |
|
március 16. péntek |
Oz 14,2-10; Mk 12,28b-34 |
Teljes erőből szeretni az Urat nem azt jelenti, hogy görcsösen tartjuk be parancsait. Elég, ha az Ő szeretetét befogadó, nyitott szívvel hallgatjuk azokat – ahogyan az írástudó is tette. Maga Jézus bíztat minket: ha így élünk, „nem járunk messze az Isten országától”. |
Böjtölök a hitet és Istent keresőkért, hogy segítőkre és támogatókra találjanak egyházközségünk tagjaiban. |
|
március 17. szombat |
Oz 6,1-6; Lk 18,9-14 |
Őszinteség, alázatosság, bűnbánat és bizalom - ezek a keresztény ember nagyon fontos jellemzői. A nagyböjti idő ezek megszerzésének ideje. |
Ajándékként élem át a másik különbözőségét. |
|
március 18. Nagyböjt 4. vasárnapja |
2Krón 36,14-16.19-23; Ef 2,4-10; Jn 3,14-21 |
Isten szereti ezt a világot, hiszen ő teremtette. És szeret minket is, hiszen az ő képmását hordozzuk magunkon, bár mi gyakran próbára tesszük türelmét, mert háládatlanul szembefordulunk vele: bűneinkkel megbántjuk őt. Isten azonban bűneinkben sem hagy magunkra: szeretetében elküldte Egyszülött Fiát, a mi megváltásunkra. |
Önzetlenül, tiszta szeretettel meglepetést készítek a családomnak. |
|
március 19. hétfő Szent József |
2Sám 7,4-5a.12-14a.16; Róm 4,13. 16-18.22; Mt 1,16.18-21.24a |
Szent Józsefet Máté és Lukács evangéliuma említi. Mindkettőnél Dávid ivadéka, összekötő kapocs a Dávid-ház és a Messiás közt. A Szentírásból ismerjük életét: a hit és bizalom embere, a nagy hallgató, akit Isten beavatott a titkába, Szűz Mária hű hitveseként Ő Jézus nevelőatyja. Nem tudjuk, meddig élt: utoljára a 12 éves Jézus mellett szerepel a jeruzsálemi zarándoklaton. XI. Pius óta az egész Egyház oltalmazója. |
Figyelek családtagjaimra (mondandójukra, szükségleteikre). |
|
március 20. kedd |
Ez 47,1-9.12; Jn 5,1-16 |
A bénának „nem volt embere”, aki segített volna gyó-gyulásában, elvitte volna a gyógyító vízhez. Jézus maga lép oda hozzá, hogy elvigye hozzá a gyógyulást. Ma is sokaknak „nincs embere”, aki elvezetné őt az örök életre szökellő vízhez. |
Imádkozom azért, hogy felismerjem, ha valakinek „embere” lehetek. |
|
március 21. szerda |
Iz 49,8-15; Jn 5,17-30 |
Aki hallgatja Jézus tanítását, és hisz abban, aki Őt küldte, annak örök élete van. Isten a Végleges Szeretet, és ez a Végleges Szeretet vár engem az örök életben. |
Igyekszem szentmisén részt venni. |
|
március 22. csütörtök |
Kiv 32,7-14; Jn 5,31-47 |
Mind a Krisztusba vetett hit, mind pedig a Szentírás tanulmányozása alázatot követel. Jézus azért jött, hogy az embereknek kinyilatkoztassa Isten misztériumait, üdvösségtervét és az Írások igazi jelentését; de csak az alázatosak tanulhatnak tőle. Aki bölcsnek gondolja magát, magától akar megigazulni, és nem fogadja el sem a Mestert, sem az Üdvözítőt. |
A szokottnál hosszabb ideig olvasom a Szentírást. |
|
március 23. péntek |
Bölcs 2,1a. 12-22; Jn 7,1-2.10. 25-30 |
Az igazi alázat kiindulópontja a szív s az a benső mély meggyőződés, hogy Isten előtt egészen kicsi az ember. Ha Jézus, felejtve isteni méltóságát, megalázta magát, az embernek is alázatosnak kell lennie és nem feledkezni el arról, hogy kicsoda: teremtmény, aki Isten ajándékai által létezik. |
Böjtölök azokért, akik hitük gyakorlásával felhagytak, Istennel való kapcsolatukban meginogtak, hitüket megtagadták. |
|
március 24. szombat |
Jer 11,18-20; Jn 7,40-53 |
A világba jött Isten Fia úgy üdvözítette az emberiséget, hogy magára vette az emberi természetet, ebben engesztelte ki bűneinket, és szenvedve megszentelte az emberiség minden fájdalmát. Aki találkozni akar Vele, szintén el kell fogadnia a szenvedést. A Krisztus türelmét utánzó keresztény türelem azt jelenti, hogy az ember szabadon elfogadja az életben mindazt, ami keresztre feszíti. |
Örömmel szolgálom a körülöttem lévőket. |
|
március 25. Nagyböjt 5. vasárnapja |
Jer 31,31-34; Zsid 5,7-9; Jn 12,20-33 |
Amíg a búzaszem csak önmagával foglalkozik, addig nem tud sokszoros termést hozni. Amint föladja önmaga fontosságát, és Isten kezébe helyezi létét, beteljesíti hivatását, és termést hoz. |
Ma különösen odafigyelek arra, hogy önzetlen legyek. |
|
március 26. hétfő Gyümölcsoltó Boldogasszony |
Iz 7,10-14; Zsid 10,4-10; Lk 1,26-38 |
Isten azonban bűneinkben sem hagyott magunkra: szeretetében elküldte Egyszülött Fiát, a mi megváltásunkra. Ezért szólít fel bennünket Izaiás próféta: Örvendezz, Isten népe! Gyűljetek össze mind, akiknek kedves az Úr ügye. Szívből örüljetek, akik azelőtt szomorkodtatok. Vigasztalódjatok meg, mint a gyermek megnyugszik anyja kebelén. (Vö. Iz 66,10-11) |
Máriát kérem, hogy tanítson meg „IGEN”-t mondani Istennek. |
|
március 27. kedd |
Szám 21,4-9; Jn 8,21-30 |
Az ember a kereszt áldott jelében nyerte el a megváltást. A Keresztből születik a keresztény élet, a Megfeszített ad életet a kereszténynek. A megkeresztelt hívő csak az Úr keresztjéhez tapadva és kínszenvedése végtelen érdemeiben bízva, nyerheti el az üdvösséget. |
Ma meg akarom vigasztalni Jézust a kereszten: minden egyedül lévőben Őt keresem. |
|
március 28. szerda |
Dán 3,14-20.91-92.95; Jn 8,31-42 |
Az ószövetségi csodálatos esemény, a három ifjú megszabadulása a tüzes kemencéből, egy még csodálatosabb újszövetség előképe: mindazok, akik hisznek Krisztusban, megszabadulnak a bűn pusztító tüzétől. A hit az Ő szavának figyelmes és kitartó hallgatásából származik. |
Jó szívvel adom az időmet, mosolyomat, ötleteimet, munkámat. |
|
március 29. csütörtök |
Ter 17,3-9; Jn 8,51-59 |
Jézus szava: igazság és élet. Aki következetesen kitart Isten szavának hallgatásában és megtartásában, az egyre mélyebben és világosabban felismeri az abban rejlő igazságot, megszabadul a bűntől és annak legsúlyosabb következményétől, a haláltól - akárcsak Ábrahám. |
Imádkozom a gyermekre váró párokért. |
|
március 30. péntek |
Jer 20,10-13; Jn 10,31-42 |
A keresztény embert a fájdalom és az üldözés órájában az Istenbe vetett bizalom segíti. Aki következetes hűséggel akarja az Evangéliumot élni, az igazságot védelmezni és jót tenni, az nem fogja elkerülni a világ ellenállását. Ha Krisztus az embert a kereszt által üdvözítette, akkor úgy léphetünk az üdvösség útjára és úgy működhetünk közre a világ üdvösségének művében, ha hordozzuk saját keresztünket. |
Böjtölök hazánkért, hogy Istenben szeretni tudjuk egymást, és a jó, tiszta és igaz életre törekedjünk. |
|
március 31. szombat |
Ez 37,21-28; Jn 11,45-57 |
Jézus halála végtelen horderejű és távlatú esemény: ez hozza meg Izrael és minden nemzet lelki megszabadulását. Ezekiel próféta jövendölése Krisztus áldozatában valósul meg teljesen. Krisztus vérében minden ember megtisztul a bűntől, és megpecsételődik Isten és ember között az új és örök szövetség. |
Keresek két dolgot, amit megköszönhetek. |
|
április 1. Virágvasárnap |
Iz 50,4-7; Fil 2,6-11; Mk 14,1-15,47 |
Jézus Krisztus bevonult Jeruzsálembe, miközben a tömeg ujjongott és hódolt előtte. De Jézus értük, értünk szenvedni ment Jeruzsálembe. Egész ide vezető útja az Atya üdvözítő akarata szerint telt. Tudnunk kell, hogy Jézus minden szenvedésben velünk van – gondoljunk erre gyakran! |
Észreveszem, ha a másik szenved, befogadom őt, érte élek. |
|
április 2. Nagyhétfő |
Iz 42,1-7; Jn 12,1-11 |
„Hagyjátok, temetésemre teszi” – mondja Jézus. Vajon mennyire tekintünk egy-egy olyan emberre szívesen, aki az Úrért áldoz időt, pénzt, szeretet, lemondást, odafigyelést. Mennyire keressük az Úrra áldozás lehetőségeit? |
Kibékülök valakivel, akivel feszültség van közöttünk. |
|
április 3. Nagykedd |
Iz 49,1-6; Jn 13,21-33. 36-38 |
Hogyan követem Jézust? Szavakkal: „szeretlek”, „veled vagyok”, „sosem hagylak el”? Vagy tényleges tetteimmel: kitartok az imában, a szeretetben, szavaimban, ígéreteimben? Maradj velünk, Urunk, hogy tetteinkkel követhessünk Téged! |
Mindig csak a mellettem lévő emberekre kell figyelnem, nem magamra. |
|
április 4. Nagyszerda |
Iz 50,4-9a; Mt 26,14-25 |
Júdás eladja Mesterét 30 ezüstért; Jézus feladja önmagát, mint húsvéti Bárány, Júdásért és mindannyiunkért. Mondjuk hálát Neki, és keressük az alkalmat, mikor akár a legkisebb mértékben is a másikért adhatjuk magunkat! |
Nem ítélkezem senki felett. |
|
április 5. Nagycsütörtök |
Kiv 12,1-8. 11-14; 1Kor 11,23-26; Jn 13,1-15 |
„Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem, hogy én szolgáljak másoknak.” Jézus Krisztus nem „amputálja” lábunkat, vagyis nem veti el életünket, hanem tisztára mossa – nemcsak vízzel, hanem vérével. Minket is arra hív, hogy életünkkel szenteljük meg, segítsük egymást az Atya felé. |
Nem teszek kivételt, mindenkit szeretek. Részt veszek az esti szentmisén, virrasztáson. |
|
április 6. Nagypéntek |
Iz 52,13-53,12; Zsid 4,14-16. 5,7-9; Jn 18,1-19,42 |
Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, mégpedig a Kereszthalálig! Nekünk is életünket kell adnunk barátainkért. |
Böjtölök az egész világ üdvéért, a bűnösök megtéréséért, és hogy minden keresztény Krisztus örömhírének igaz hordozója legyen. |
|
április 7. Nagyszombat |
|
Jézus Krisztus a sírban nyugodott. De a harmadik napon feltámadt alleluja, alleluja! |
Meglátogatom a templomot, a Szentsírt, és imádkozom szeretteimért. |
Evangelizálni: Az egyház számára ez a szó annyit jelent, hogy vigye el a Jó Hírt az emberiség minden csoportjához, és az evangélium benső erejével alakítsa át az embereket. Így valósul meg maga az új emberiség: „Lásd, újrateremtek mindent”. Új emberiség természetesen csak akkor alakulhat ki, ha előbb maguk az egyes emberek újulnak meg, a keresztségben újjászületve és az evangélium szerinti életben. Az evangelizálás célja, hogy létrehozza ezt a benső átalakulást. Azt is lehetne tehát mondani, hogy akkor beszélünk evangelizálásról, amikor az egyház magának az általa hirdetett isteni üzenetnek erejével megtéríteni igyekszik az egyes embereket és az emberi közösségeket; és megújítani törekszik mindent, ami az emberhez tartozik: munkáját, életét, közvetlen környezetét.
(Ld. VI. Pál pápa Evangelii Nuntiandi kezdetű apostoli buzdítása a katolikus egyház püspökeihez, papjaihoz és híveihez a mai világ evangelizálásáról 18. pont)