A Megváltás művének titkai – Örvendetes szentolvasó 1. titka

Részletek

Készült: 2013. március 11. hétfő, 11:33

Találatok: 1037

Akit te, Szent Szűz, a Szentlélektől fogantál

Máriát nagyon fiatal leánynak látom. Legfeljebb tizenöt évesnek látszik. Egy kis téglalap alakú szobában van. Igazi leányszoba.

Az egyik hosszú fal mellett van a fekvőhely: egy alacsony ágy, perem nélkül, lefedve széles ágyterítővel. … A másik fal mentén egy polc, rajta olajlámpa, pergament tekercsek, egy hímzésnek látszó, gondosan összehajtott terítő. Emellett ül egy támla nélküli széken a Szűz, a kertre nyíló ajtó felé fordulva, amelyen függöny van, amit enyhe szél lenget. 

Fon valami ragyogóan fehér és lágy, selyemszerű anyagot. Kis keze alig valamivel sötétebb az anyagnál. Gyorsan pergeti az orsót. Fiatal arca nagyon, nagyon szép, enyhén domború. Kissé mosolyog, mintha valami kellemes emléken gondolkodnék.

Nagy csend uralkodik a kis szobában és a kertben. Nagy béke ömlik el Mária arcán és környezetén egyaránt. Béke és rend. Minden szép és rendben tartott, a bútorok egyszerűek, szegényesek, a szobácska méltóságteljesen, fenségesen tiszta és gondozott. Az olajmécses mellett kis korsóban virágzó ágak, őszibarack vagy körtefáról, nem tudom.

Mária halk hangon énekelni kezd, majd kissé felemeli a hangját. Hangja nem olyan, mint egy nagy énekesé, de kiérződik belőle lelkének rezgése. Nem értem a szavakat, bizonyára héberül énekel. Időnként megismétlődik a ,,Jehova” szó, s ebből gondolom, hogy valamilyen szent éneket vagy zsoltárt dalol. Talán a Templomban tanult énekekre emlékezik vissza. De nagyon kellemesek lehetnek az emlékei, mert ölebe teszi a kezét, és kissé felfelé hajtja fejét, arca szépen kipirul, mintha szemével látna valami kellemes élményt. Könny ragyog benne, amely miatt szeme még nagyobbnak látszik. De szeme nevet, mosolyog a gondolaton, amit lát, de nem a szemével. Az egyszerű, fehér ruhából kiemelkedő arca szép, rózsaszínű virágnak tűnik, amelyet hajfonata koronaként vesz körül.

Az ének imává csendesül: ,,Magasságos Úristen, ne késlekedj tovább elküldeni Szolgádat, hogy elhozza a békét a földre! Jöjjön el Krisztus eljövetelének ideje, és küldd el a tiszta és termékeny szüzet. Atyám, Szent Atyám, engedd meg szolgálódnak, hogy felajánlja életét erre a célra. Engedd meg nekem, hogy meghaljak, miután megláttam Világosságodat, Igazságodat a földön, és megéltem a Megváltás befejeződését. Szent Atyám, küldd el a földre azt, akire a próféták vágyakoztak! Küldd el szolgálódnak a Megváltót! Amikor napjaim véget érnek, nyíljon meg számomra hajlékod, mert annak ajtaját már kitárta Krisztusod mindazok számára, akik remélnek benned. Jöjj, jöjj, Lelke az Úrnak! Jöjj híveidhez, akik várnak rád! Jöjj, Béke Fejedelme!…” Mária így elmélyedve elcsendesedik…

A függöny erősebben lebeg, mintha mögötte valaki valamivel szelet csinálna, vagy megfogná, hogy elhúzza. A szoba világos sárga falát még világosabbá teszi az eláradó fehér fény, amely gyöngyhöz, vagy olvasztott ezüsthöz hasonlít. Minden élénkebb színekbe öltözik; Mária felfelé emelt arca még inkább átszellemül. A függöny már nem mozog, hanem falként, mereven függ, mintegy elszigetelve a külvilágtól a szobát, és a fényben ott van a földre borulva a Főangyal.

Szükségszerűen emberi alakot kellett felvennie. De emberentúli látványt nyújt. Milyen teste van ennek a gyönyörű, ragyogó alaknak? Milyen anyagból alkotta őt Isten, hogy érzékelhetővé tegye a Szűz számára? Csak Isten rendelkezhet ezzel az anyaggal és használhatja azt ilyen tökéletes módon. Van arca, teste, szeme, haja, ajka, egy fény, aki mozog és mosolyog, néz és beszél.

,,Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, üdvözlégy!” A hang olyan, mint egy kellemes hárfáé, mint az értékes fémre eső gyöngyszemeké.

Mária összerezzen és leereszti tekintetét. Még jobban megrezzen, amikor meglátja a tőle körülbelül egy méterre térdelő ragyogó teremtményt, aki karját mellén keresztbe téve végtelen tisztelettel néz

reá.

Mária hirtelen feláll és a falhoz húzódik. Felváltva elsápad és elpirul. Arcán csodálkozás és rémület tükröződik. Kezét öntudatlanul öléhez szorítja, elrejtve a széles ruhaujj alatt; meghajolva, mintegy azért, hogy minél jobban elrejtse testét. A kedves szemérem kifejezése ez.

— Ne! Ne félj! Az Úr van veled! Áldott vagy az asszonyok között.

De Mária tovább fél. Honnan jött ez a rendkívüli lény? Isten küldte, vagy a Csaló?

— Ne félj, Mária! — ismétli a Főangyal. — Én vagyok Gábor, Isten angyala. Uram küldött hozzád. Ne félj, mert kegyelmet találtál Istennél. Most méhedben fogansz, és fiút szülsz, akit Jézusnak fogsz hívni. Nagy lesz, a Magasságbeli Fiának hívják majd (és valóban az lesz), és az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és örökké uralkodni fog Jákob háza fölött, és Országának nem lesz vége. Értsd meg, szent Szűz, akit szeret az Úr, Isten áldott Leánya, akit az Ő Fia Anyjának hívnak, a Fiúénak, akit te szülsz!

— Hogyan történhet ez, ha én nem ismerek férfit? Talán az Úristen többé nem fogadja el szolgáló leányának felajánlását, és nem akarja, hogy iránta való szeretetből szűz legyek?

— Nem ember révén leszel anyává, Mária. Te leszel az Örök Szűz, Isten Szentje. A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbelinek ereje árnyékol be téged. Azért a Szentet, aki tőled születik Isten Fiának hívják. A mi Úristenünk számára minden lehetséges. Erzsébet, a magtalan, öregségében fiút fogant, aki a te Fiad prófétája lesz, s előkészíti számára az utat. Az Úr elvette tőle szégyenét, és emléke fennmarad a te neveddel kapcsolatban a nemzetek közt, akárcsak az ő gyermekének a neve a te Szenteddel kapcsolatban, és az idők végezetéig a nemzetek boldognak hirdetnek titeket a kegyelem miatt, amely az Úrtól jött hozzátok, és főleg hozzád, és rajtad keresztül a nemzetekhez. Erzsébet hatodik hónapjában van, és terhe örömmé válik, és még inkább azzá lesz, amikor megismeri a te örömödet. Semmi sem lehetetlen Istennek, Mária, kegyelemmel teljes! Mit mondjak Uramnak? Semmiféle gondolat se zavarjon meg téged! Ő gondoskodik majd rólad, ha reá bízod magadat. A világ, az ég, az Örökkévaló várja szavadat!

Most Mária teszi keresztbe kezét a mellén, és mélyen meghajolva mondja:

— Íme, az Isten szolgáló leánya. Legyen nekem az Ő szava szerint!

Az angyal ragyog az örömtől. Imád, mert ő-bizonyára látja Isten Lelkét leszállni a Szűzre, aki meghajolva beleegyezik. És utána eltűnik, anélkül, hogy megmozdítaná a függönyt, amelyet behúzva hagy a szent Titok fölött.

* * *

Amint Mária magához tér az elragadtatásból, amely kimondhatatlan örömmel töltötte el őt, első gondolata tövisszúrásként hatol szívébe: hogyan mondja el Józsefnek, hogy anyává lett? Már nagyon megszerette Józsefet, akire rábízta szüzességét, s aki oly szentül gondoskodott róla.

Mária keresgélte a szavakat, amelyekkel a történteket hírül adhatja neki. Nem akarja saját magát dicsérve kijelenteni: ,,Az Úr minden asszony között engem szeretett legjobban, szolgálóleányát, és Jegyesévé tett.” De becsapni se akarja őt azzal, hogy eltitkolja előle állapotát, ami úgysem sikerülne.

Miközben imádkozik, a Szentlélek, aki eltöltötte őt, ezt mondja neki:

— Hallgass! Bízd rám a feladatot, hogy igazoljalak téged jegyesednél.

Mária nem kérdezi, mikor, hogyan történik majd ez. Mindig teljesen rábízta magát Istenre, aki sose hagyta el őt.