A Megváltás művének titkai – Örvendetes szentolvasó 2. titka

Részletek

Készült: 2013. március 11. hétfő, 11:39

Találatok: 1308

Akit te Szent Szűz, Erzsébetet látogatva méhedben hordoztál

A názáreti házat látom, benne Máriával, aki oly fiatal, mint amikor Isten angyala megjelent neki…. Kopogtatás hallatszik az ajtón. Mária felkel és kinyitja. József lép be. Üdvözlik egymást. Utána József leül egy támla nélküli székre Máriával szemben az asztalnál.

József szép férfi, korának teljében. Legfeljebb harmincöt éves. Haja sötét gesztenyebarna színű, szakálla szintén, szeme is. Tekintete kedves. Homloka magas és sima. Orra finom, kissé hajlott. Arca kerekded, barna, de nem olajbarna, kissé rózsaszínű az arccsontnál. Termete nem nagyon magas, de erőteljes, arányos.

Egy ideig beszélgetnek egymással, s mikor Mária megtudja, hogy József még nem vacsorázott, megkínálja tejjel, olajbogyóval és sajttal, s utána egy almával.

Mária, mint aki elhatározott valamit, ölébe teszi a hímzést, amin dolgozott, s azt mondja:

— József, van valami mondanivalóm neked. Ma hírt kaptam. Hírt kaptam arról, hogy rokonunk Erzsébet, Zakariás felesége gyermeket vár…

József meglepődve kérdi:

— Abban a korban?

— Abban a korban — válaszolja mosolyogva Mária. — Az Úrnak minden lehetséges. És most meg akarta adni ezt az örömöt rokonunknak.

— Honnan tudod? Biztos a hír?

— Egy hírnök jött. Olyan, aki nem tud hazudni. Szeretnék Erzsébethez menni, hogy szolgáljak neki, és megmondjam, vele együtt örülök. Ha te megengeded…

— Mária, te az én úrnőm vagy, és én a te szolgád. Te mindent jól teszel. Mikor szeretnél elindulni?

— Minél előbb. De hónapokig távol leszek.

— És én számolni fogom a napokat, várakozva rád. Menj nyugodtan. Én majd gondoskodom a házról és a kertről. Virágjaidat oly szépeknek fogod találni, mintha te gondoztad volna őket. De… várj csak! Húsvét előtt Jeruzsálembe kell mennem, hogy beszerezzek egyet s mást a munkámhoz. Ha vársz néhány napig, elkísérlek téged odáig. Nem tovább, mert sürgősen vissza kell térnem. De addig együtt mehetünk. Nyugodtabb vagyok, ha nem egyedül utazol. Amikor haza akarsz jönni, értesíts, és eléd megyek.

— Nagyon jó vagy József. Az Úr megjutalmaz téged áldásával, és távol tartja tőled a fájdalmat. Mindig ezért imádkozom.

* * *

Amikor elérkezett az indulás ideje, József hozott két szürke szamarat, egyet Máriának, egyet saját magának. Együtt tették meg az utat Jeruzsálemig, ott József megkérte egyik idős ismerősét, hogy kísérje tovább Máriát Hebronig, ahol Zakariás és Erzsébet lakott.

Zakariás egy nagy házban lakik. Máriának egy öreg szolga nyit ajtót. Ő a kertész.

— Joakim és Anna Máriája vagyok Názáretből, uradnak unokatestvére — mutatkozik be neki Mária.

A kertész kinyitja a kaput és bevezeti a szamarat. Elújságolja Máriának az örömhírt, hogy Erzsébet gyermeket vár, s a szomorú hírt, hogy Zakariás megnémult. Megtudja tőle azt is, hogy Erzsébet nagyon vágyakozott Mária társasága után, s gyakran beszélt Máriáról a kertész feleségének, Sárának. Míg egymással beszélgetnek, megjelenik Erzsébet, akin bő ruhája ellenére jól látszik, hogy áldott állapotban van. Amikor meglátja Máriát, csodálkozva és örvendezve, ég felé emelt karral felkiált:

— Ó!

Mária, aki mindig nyugodtan mozog, most gyorsan elébe fut, s átöleli örömében könnyező rokonát.

Erzsébet mintha hirtelen valami fájdalmat és örömöt érezne egyszerre, felkiált: ,,Ah!” és kezét domború testére teszi. Elsápad, majd kipirosodik, de hamarosan megint jól érzi magát. Oly elragadtatással néz Máriára, mintha egy angyalt látna, rámosolyog és mélyen meghajolva előtte, mondja:

— Áldott vagy te az asszonyok között! Áldott a te méhednek gyümölcse. Hogyan érdemeltem meg, hogy Uramnak Anyja jöjjön hozzám, szolgáló leányodhoz? Íme, hangod hallatára mintegy örömében ugrott egyet a gyermek méhemben, és amikor átöleltelek, az Úr Lelke mélységes igazságot közölt szívemmel. Boldog vagy, mert hitted, hogy Istennek lehetséges az is, ami az emberi értelem számára lehetetlennek látszik. Boldog vagy, mert hited által teljesülnek azok a dolgok, amelyeket az Úr rólad megjövendölt, és amelyet a próféták megjövendöltek a mai idők számára. Áldott vagy, az Üdvösség miatt, amely Jákob törzséből születik. Áldott vagy, mert elhoztad a Szentséget fiamnak, aki, érzem, ugrándozik, mint az ünneplő kisgida az örömtől méhemben, mert érzi, hogy megszabadult a bűn terhétől. Hallja, hogy hívja őt az, akit megelőz; szentté lett a megváltás előtt a Szent által, aki benned növekszik!

Mária szeméből két könnycsepp gördül le, mint gyöngyszemek, mosolygó arcát és karját az égre emelve felkiált:

— Lelkem magasztalja az Urat… (amint a Szentírásban olvashatjuk: Lk 1,46-56) az utolsó szavaknál pedig mellére tett kézzel, térden állva meghajol a földig, imádva az Urat.

Most megérkezik Zakariás is; és Mária mély meghajlással üdvözli őt, megcsókolva ruhájának szegélyét. Zakariás mozdulataival jelzi, hogy szívesen látja, és betessékeli Erzsébettel együtt egy tágas szobába. Ott megkínálja Máriát egy pohár frissen fejt tejjel.

Mária anyaságának titkát Isten csak Erzsébetnek nyilatkoztatta ki, Zakariás nem tud róla, s később, amikor észreveszi, hogy Mária is gyermeket vár, feltételezi, hogy az Józseftől származik. Erzsébet és Mária azonban, amikor csak ők vannak együtt, gyakran beszélgetnek közös nagy titkukról. Egyszer Zakariás jelenlétében szóba kerül a Messiás eljövetele, akinek János lesz előfutára.

Zakariás felírja egy táblára: ,,Kitől születik majd? És hol?”

Mária felel neki:

— Ahol a próféták megmondták, s attól, akit az Örökkévaló kiválaszt. A Magasságos Úr mindent jól tesz.

Zakariás megint ír: ,,Akkor Betlehemben! Júdeában. Elmegyünk feleségemmel, hogy tiszteletünket tegyük nála. Te is jöjj el Betlehembe Józseffel Názáretből.”

— Eljövök. — ígéri meg Mária.

Erzsébet fél attól, hogy öreg volta miatt belehal a szülésbe. Mária vigasztalja, bátorítja őt, s a valóban nehéz szülés közben imádkozik érte, míg a másik szobában néhány asszony segédkezik a szülésnél. Amikor János megszületik, Mária örömtől könnyes szemmel áldja az Urat. Jánost odaviszik Zakariáshoz, hogy megáldja őt. Tőle Mária veszi át a kisdedet, aki eddig sírt, de most azonnal elhallgat, és nyugodtan aludni kezd. Mária odateszi őt anyja mellé, és megsimogatja annak ősz haját:

— A rózsa megszületett — mondja halkan — és te élsz. Zakariás boldog.

— Tud beszélni? — kérdi Erzsébet, aki remélte, hogy a gyermek megszületésével véget ér férjének büntetése.

— Még nem. De remélj az Úrban. Most pihenj. Én veled maradok.

Mária Erzsébetnél maradt egészen addig, míg a kis Jánost el nem vitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. Ekkor ő is velük ment, mert oda várták Józsefet is, akivel majd visszatér Názáretbe.

Az elmúlt hónapokban nemcsak Mária termete változott meg, úgyhogy már ő sem tudja elrejteni anyaságát, hanem arcvonásai is. A leányos arcvonások eltűntek, érettebbnek látszik, asszonynak.

Mikor József megérkezik, rögtön észreveszi; hogy Mária zavarban van, s látja azt is, hogy gyermeket vár, de nem szól semmit. Mária is látja József szenvedését, de nem tud segíteni rajta. Együtt szenvednek, míg hazafelé mennek Názáretbe.

Miután az angyal felvilágosítja Józsefet — amint a Szentírásban olvashatjuk: Mt 1,18-25 — ő felkeresi Máriát, és bocsánatát kéri azért, mert háromnapos szenvedése alatt gondolatban meggyanúsította Máriát. Ő azonban kijelenti:

— Nincs mit megbocsátani. Sőt, én kérem bocsánatodat azért, hogy ily fájdalmat okoztam neked.

József megígéri neki, hogy a következő héten egybeköltözik Máriával, ezzel teljessé téve házassági szertartásukat.