A Megváltás művének titkai – Örvendetes szentolvasó 4. titka

Részletek

Készült: 2013. március 11. hétfő, 12:06

Találatok: 1169

Akit te Szent Szűz, a Templomban bemutattál

Egy szerény házból indul útnak a Templomba Mária, a fiatal anya, karján Gyermekével, aki fehér pólyában van. Mária is fehérbe van öltözve, köpenyben, amelynek széle világoskék. Fején fehér fátyol. Nagyon gondosan viszi Gyermekét.

A lépcső alján József vár rá, mellette egy szürke szamár. József világosbarna ruhában van, ugyanilyen színű köpenye is. Máriára néz, mosolyog. Amikor Mária a szamárhoz ér, József átteszi a szamár gyeplőjét balkezébe, és átveszi egy pillanatra a Gyermeket, aki nyugodtan alszik, hogy Mária jobban el tudjon helyezkedni a szamár nyergén. Utána visszaadja neki Jézust, és útnak indulnak.

József Mária mellett megy, a szamár gyeplőjét tartva, s ügyelve arra, hogy az egyenesen menjen, s ne botoljék bele semmibe sem. Mária ölében tartja Jézust, és attól félve, hogy a hideg megárt neki, betakarja őt köpenyének egyik szárnyával. A jegyespár keveset beszél, de gyakran mosolyog egymásra.

Az út nem valami jó, kanyarog a tél miatt kopár vidéken. Néha találkoznak szembejövő utasokkal, vagy elhagyják őket egyesek, de kevesen járnak az úton.

Végre feltűnnek a házak és a város falai. A két jegyes belép a városba egy kapun keresztül, és a kövezett városi úton folytatják útjukat. Sokkal nehezebben tudnak csak előre haladni, vagy azért, mert a forgalom minduntalan megállítja a szamarat, vagy azért, mert a rosszul és hiányosan kövezett út állandó rázkódtatásai zavarják Máriát és a Gyermeket.

Az út nem vízszintes, hanem lassan emelkedik. Az utca szűk, öreg, árkádos házak szegélyezik, kevés ablakkal. A kék ég időnként megjelenik a házak és a teraszok között. Lent az úton lármás nép, gyalog vagy szamárháton, vagy szamár által húzott kocsik látszanak, és egy tevekaraván is. Egy bizonyos ponton nagy lódobogással halad egy római légió őrjárata.

József balra fordul és egy szélesebb és szebb utat választ. Látom a Templom bástyaserű falát az út végén.

Mária leszáll a szamárról a kapu közelében, ahol cövekek vannak gyűrűkkel, hogy kiköthessék a szamarakat. Már több szamár áll ott. József pénzt ad egy gyereknek; és szénát vesz rajta a szamárnak. A sarokban levő kútból vizet is merít neki, s megitatja.

Utána Máriával együtt belépnek a Templomba. Először egy oszlopcsarnokba mennek, ahol azok vannak, akiket később Jézus majd alaposan ostoroz: a galamb- és bárányárusok és a pénzváltók. József vesz két fehér galambot. Pénzt nem vált, mert tudja, hogy van megfelelő pénze.

József és Mária egy oldalsó kapu felé tartanak, amelyhez nyolc lépcső vezet, mint a többi kapuhoz is, mert a Templom épülete a környezeténél magasabb talajon nyugszik. Ennek a kapunak nagy előtere van, amely szépen díszített. Jobbról és balról kétféle oltár látható, négyszögletes alakban. Úgy látszik, hogy belsejük alacsonyabb néhány centiméterrel szélüknél.

Nem tudom, hogy József hívására-e, vagy magától, odajön egy pap. Mária felajánlja neki a két szegényes galambot, és néhány pénzdarabot. A pap meghinti Máriát vízzel. Utána József és Mária a pappal együtt belép a Templom következő udvarába.

Ez nagyon szépen van díszítve. Az oszlopokon angyalfejek és pálmák láthatók, úgyszintén a falon és az oszlopcsarnok mennyezetén is.

Mária elmegy egy bizonyos pontig, és ott megáll. Néhány méterre. tőle újabb lépcsősor van, s ennek végén egy oltár. Mária felajánlja a Gyermeket, aki ébren van és körülnéz ártatlan szemével, kisgyermekek módjára ámulva tekint a papra. Az karjába veszi és felemeli a Templom szentélye felé fordulva, háttal a lépcsős oltárnak. A szertartás befejeződött. A pap visszaadja a Gyermeket Anyjának, és elmegy.

Az ott lévő emberek kíváncsian nézik őket. Közülük kitűnik egy meghajlott öreg, aki nehezen jár, botra támaszkodva. Nagyon öreg lehet, biztosan túl van a nyolcvanon. Odamegy Máriához, és kéri, adja oda neki egy pillanatra a kicsit. Mária mosolyogva teljesíti kívánságát.

Simeon nem a papi osztályhoz tartozik, hanem egyszerű. hívő, legalábbis ruhájáról ítélve, Átveszi és megcsókolja a Gyermeket. Jézus rámosolyog, a kisdedek bizonytalan mosolyával. Úgy látszik, mintha kíváncsian nézné az öreget, aki sír és nevet egyszerre. Könnyei lecsorognak arcán hosszú, fehér szakállára, amelyet Jézus megsimogat kis kezecskéjével. Mária és József mosolyog, és a jelenlevők is, akik dicsérik a Kicsiny szépségét.

Hallom a szent öreg szavait: ,,Bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem Üdvösségedet, amelyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” (Lk 2,29-32) Látom József csodálkozó tekintetét, és Mária megindulását, és a körülálló kis csoportét is. De van ott néhány szakállas, felfuvalkodott tanácstag is. Ezek csóválják fejüket, és gúnyos részvéttel néznek Simeonra. Bizonyára azt gondolják, hogy kora miatt elment az esze.

Mária mosolya eltűnik, és nagyon elsápad, amikor Simeon így szól: ,,Ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak. A te lelkedet is tőr járja át, hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolataik.” (Lk 2,34-35) Bármennyire tudta is ezt, ezek a szavak mégis szíven találják. Mária József mellé megy, mintegy erősítést keresve tőle, és keblére szorítja Kisdedét, akit Simeon már utolsó szavai előtt visszaadott neki.

Szomjas lélekkel issza Anna szavait, aki mint nő, részvéttel van szenvedése iránt és megígéri neki, hogy az Örökkévaló meg fogja édesíteni szenvedésének óráját természetfeletti erejével: ,,Asszony, Az, aki az Üdvözítőt adta népének, hatalmas és angyalával megerősít szenvedésedben. Sose hiányzott az Úr segítsége Izrael nagy asszonyainak, és te sokkal több vagy Juditnál és Jáelnél. (Vö. Jud 13, Bír 4,17-23.) Istenünk tiszta színarany szívet ad neked, hogy elviseld a fájdalom tengerét, amely által a teremtés legnagyobb asszonyává, az Anyává leszel. És te, Gyermek, emlékezz meg rólam küldetésed órájában.” (Anna Mária nevelőnője volt, amikor ő Jeruzsálemben élt a Templomban.)