A Megváltás művének titkai – Örvendetes szentolvasó 5. titka

Részletek

Készült: 2013. március 11. hétfő, 12:08

Találatok: 1204

Akit te, Szent Szűz, a Templomban megtaláltál

Jézus nagykorúsításának szertartására Mária nagy gonddal készíti a ruhát gyermeke számára. Ebben rokona, Alfeus felesége, akit szintén Máriának hívnak, segít neki.

Mikor útnak indulnak Jeruzsálembe, Jézus nagyon szépen fest az új ruhában. Már jól fejlett, azt hihetnék az emberek, hogy Mária öccse. Jézus Mária válláig ér, hullámos szőke haja füle aljáig ér, s olyannak tűnik, mint valami aranysisak.

Ruhája piros, éspedig nagyon szép piros, világos rubinszínű. Egészen a bokájáig ér. Lábán szandál. Ruhájának bő ujja van. A ruha a nyakánál, az ujjak végén és szegélyén sokszínű anyaggal van beszegve, ami nagyon szép. Köntöse sötét gránátvörös színű.

Mikor kiérnek a városból, a zarándokok két csoportra oszlanak: külön mennek a férfiak és az asszonyok. A gyermekek bármelyik szülőjükkel mehetnek. Jézus Mamájával megy. Útközben zsoltárokat énekelnek. A vidék tavaszi pompába öltözött, némelyik fa már virágzik is. A fák ágain a madarak vidáman énekelnek. Béke és öröm sugárzik mindenütt.

* * *

A Templomban József odavezeti Jézust a tíz vizsgáztatóhoz, akik alacsony faszékeken ülnek, méltóságteljesen. Mindketten mélyen meghajolnak előttük, s József bemutatja fiát:

— Íme, ő az én Fiam. Három hónap és tizenkét nap előtt belépett abba a korba, amelyet a Törvény a nagykorúság idejeként jelöl meg… Kérlek titeket, vizsgáztassátok le jóságosan és igazságosan. Én készítettem elő, ismeri a parancsokat, a hagyományokat, határozatokat, szokásokat, el tudja mondani a mindennapos imákat és áldásokat. Ismeri a Törvényt, és felnőttként tud viselkedni. Vizsgáztassátok le.

— Megtesszük. Jöjj előre, gyermek. Mi a neved?

— József Jézusa, Názáretből.

— Názáretből… Tudsz tehát olvasni?

— Igen, rabbi. El tudom olvasni az Írásokat, és tudom, mit

jelentenek annak szavai.

— Mit akarsz mondani ezzel?

— Azt, hogy megértem a hasonlatok és jelképek értelmét, amely a szavak alatt rejtőzik, mint a gyöngy a kagylóban.

— Nem közönséges válasz és nagyon bölcs. Ritkán hall az ember ilyet felnőttek ajkáról is, de egy gyermektől, aki ráadásul még názáreti is…

A tíz vizsgáztató élénken figyel. Szemüket egy pillanatra sem veszik le a szép szőke Gyermekről, aki magabiztosan néz rájuk, minden arcátlanság vagy félelem nélkül.

— Dicséretére válsz mesterednek, aki bizonyára nagyon képzett.

— Isten bölcsessége rejtőzik igaz szívében.

— Halljátok csak! Boldog vagy te, hogy ilyen Fiad van!

József, aki a terem végén tartózkodik, mosolyog és meghajtja magát.

A vizsgáztatók odaadnak Jézusnak egy Szentírás tekercset. Ő kinyitja és olvassa. A Tízparancs. De az első mondat után az egyik vizsgáztató elveszi tőle a tekercset, s azt mondja:

— Folytasd emlékezetből!

Jézus olyan biztonsággal folytatja, mintha csak olvasná. Valahányszor kiejti az Úr nevét, mélyen meghajol.

— Ki tanított téged erre? Miért teszed?

— Mert szent ez a Név, és a belső és külső tisztelet jelével kell kiejteni. A király előtt, aki csak rövid ideig király, meghajlanak alattvalói, akik porból vannak, mint ő. Nem kellene-e akkor minden teremtménynek meghajolnia a királyok Királya, a Magasságbeli előtt, aki Izrael Ura, s aki lélekben jelen van akkor is, ha nem látjuk, s akitől minden függ?

— Brávó! Ember, azt ajánljuk neked, hogy taníttasd fiadat Hillellel vagy Gamáliellel. Názáreti… de válaszaiból remélhetjük, hogy új, nagy doktorrá lesz.

— A Fiú nagykorú. Úgy tesz, amint akarja. Ha becsületes akarok lenni, nem kényszeríthetem.

A vizsgáztatás tovább folyik, és Jézus még a nehéz kérdésekre is bölcsen válaszol. Nagyon meg vannak elégedve vele. Utána bevezetik egy nagy, pompás terembe, s ott felnőtté avatják: rövidre vágják haját, övvel veszik körül ruháját, rojtokat kötnek ruhájára, karjára és köpenyére. Utána zsoltárokat énekelnek, és József hosszú imával dicséri az Urat, és bőséges áldását kéri Fiára.

A szertartás véget ér. Jézus kimegy Józseffel. Vesznek egy bárányt és felajánlják. Utána csatlakoznak az asszonyokhoz. Mária megcsókolja Jézusát. Úgy tűnik neki, mintha évek múltak volna el azóta, hogy utoljára látta. Nézi férfivá vált fiát, ruháját, haját, és megsimogatja…

* * *

A húsvéti ünnepek után hazafelé tartanak a zarándokok. Külön csoportokban mennek a férfiak és az asszonyok. Este azonban ismét ki-ki házastársával találkozik. Mária nagyon aggódik, amikor látja, hogy Jézus nincs Józseffel. De nem emeli fel a hangját, nem korholja éles szavakkal jegyesét. Más asszonyok ezt tették volna. De a fájdalom, amely visszatükröződik Mária arcáról, fájdalmasabban érinti Józsefet minden korholásnál.

Mária nem érzi többé a fáradtságot, se nem éhes. Pedig hosszú utat tett meg pihenés nélkül! Otthagyják az előkészített fekhelyet és vacsorát, és elindulnak vissza Jeruzsálembe. Este van, leszáll az éj. Nem számít! Útközben megállítják a karavánokat, kérdezősködnek. Egy napba telik, míg visszaérnek. Utána gondterhelten keresik Jézust a városban.

Hol, hol lehet Jézusuk? Isten megengedte, hogy ne tudják, hol kell keresniük. Mi értelme lenne a Templomban keresni egy gyermeket? Mit tenne az ott? Senki sem tud az elveszett gyermekről. Szép? Szőke? Erőteljes? Hiszen annyian vannak ilyenek! S ha valaki látta is itt, vagy ott, mit érnek vele?

Három nap után, ami jelképezi a másik három napot, a jövőbeli aggodalommal, íme a kimerült Mária bemegy a Templomba, végigsiet az oszlopcsarnokokon és előtereken. Sehol! Fut ide, oda, ahol csak gyermekhangot hall.

Egyszerre azonban Mária hallja a kedves hangot, amint Jézus kijelenti:

— Ezek a kövek megremegnek majd…

Nagy nehezen átvergődik a tömegen. Íme, ott áll Fia, kitárt karral, az írástudók között!

Mária az Okos Szűz. De most szomorúsága felülkerekedik tartózkodásán.

Odasiet Fiához, átöleli, leemeli a zsámolyról, amelyen áll, leteszi a földre, és felkiált:

— Ó, miért tetted ezt velünk? Három napig kerestünk. Anyád meghal a fájdalomtól, Fiam. Atyád kimerült a fáradtságtól. Miért, Jézus?

Akit Isten hív, az nem kérdezi ,,miért”, hanem mindent otthagy, és követi Isten hívó szavát. Jézus a Bölcsesség, tudta ezt. Hívást érzett egy küldetésre, és teljesítette azt. Isten, az Isteni Atya a földi apa és anya felett áll. Az Ő érdekei fontosabbak a mieinknél, az Őneki tartozó szeretetünk felülmúl minden más szeretetet.

Ez volt Jézus válasza Anyjának. Miután befejezte az írástudók oktatását, Máriát részesítette oktatásban. És Mária nem felejtette el ezt többé. A következő huszonegy év alatt sok öröm és fájdalom váltakozott életében, de soha többé nem kérdezte: ,,Fiam, miért tetted ezt?”