Számomra az élet Krisztus,
a halál pedig nyereség
  2020. október (Mindenszentek hava) 31. Szombat. "A" év.
  Boldog névnapot kívánunk minden kedves Farkas és Csele látogatónknak!

2010. október 24., évközi 30. vasárnap

Gondolatok az olvasmányhoz (Sir 35, 15b-17. 20-22a)

A próféták és Jézus vallási alapelvei visszhangoznak Sirák fia könyvének ezen a vasárnapon idézett mondataiban. Ez a vallás, ezek az alapelvek a szegényt, a bajbajutottat, a támasz nélkülit pártfogásba veszik. Az ilyenek imádsága a felhőkig hatol, és Isten, az igaz bíró meghallgatja azt, aki a balsorsban kéri őt, ahogy Sirák fia könyvében olvassuk. Nem tudom, vallásosnak kell-e lenni valakinek ahhoz, hogy a bajbajutottnak segíteni akarjon.

Talán elég az is, ha valaki ember, de még az állatvilágban is találunk arra példát, hogy az intelligens állat segíteni próbál a bajbajutott emberen. Milyen erkölcsi alapon áll egy olyan pénzintézet, amely olyan emberektől, akik saját hibájukon kívül katasztrófa áldozatai lettek, nem azt kérdezi, hogy hogyan egyezhetünk meg a felvett kölcsönt illetően, hanem a nincstelenné lett embertől úgy kéri a törlesztést, mintha normális mederben folyna a kölcsönt felvevő élete?

Van könyörtelen, érzéketlen emberszabású lény, volt Jézus korában is. Egy példabeszédében bemutatja az ilyen embert. Ő az, akinek elengedték súlyos tartozását, de ő fojtogatni kezdte azt, aki neki tartozott (Mt 18,21-35). Igaz, a példabeszéd célja az, hogy megértsük: meg kell bocsátanunk egymásnak, ha elvárjuk, hogy Isten is megbocsásson nekünk, de talán nem térünk el nagyon a példabeszéd értelmezésétől, ha arra gondolunk, hogy Isten nem nézi el, annak a fojtogatós, könyörtelen embernek a szívtelenségét. Mit is tesz azzal a gazemberrel Isten a példabeszédben? Az úr, haragjában átadja a poroszlóknak. Ide illik még a ma idézett olvasmány vége is. A bajbajutott jajszava áthatol a felhőkön, és nem csendesül, míg el nem éri célját. Nem tágít, amíg rá nem tekint a Fölséges, és míg nem szolgáltat neki igazságot. És az Úr nem késlekedik.

Gondolatok a szentleckéhez (2 Tim 4, 6-8. 16-18)

Bár Istennél minden lehetséges, Pál apostol életét ismerve, és ma idézett levelét olvasva arra a következtetésre is juthatunk, hogy a mennyei országba nem lehet csak úgy besétálni, felmutatva egy keresztelési igazolást. Ismerjük Pál apostol viszontagságos életét elég részletesen, de megpróbáltatásait össze is foglalja a korintusi hívekhez címzett második levelének 11. fejezetében. Most pedig arról a koronáról ír, amelyet az Úr, az igazságos Bíró helyez majd fejére. Ezt a fejet a hóhér kardja választja el itt a földön a testtől, de ezt a fejet az Úr megkoronázza. Vérét ontja azért az igazságért, melyért a földön halálbüntetés vár, de kiontott vére, miközben a hóhér kardja nyomán a föld porában sárrá válik, a mennyei országban Isten oltárán jelenik meg, mint legszentebb áldozati vér.

Az apostol még itt sem csak magára gondol, hanem mindazokra, akikhez küldetése szólt. Szól mindazokhoz, akik igehirdetése nyomán Krisztuséi lettek, és örömmel várják az ő eljövetelét. Nekik mind olyan koronát ígér Krisztustól, amilyet ő is kap.
Gondol azért azokra is, akik cserbenhagyták őt. Nem átkozza őket, még csak fel sem rója nekik, hanem azt kéri: „Ne számítson nekik bűnül!” Egybecsengenek ezek a szavak a testi életből távozni kész Krisztus szavaival: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
Pált ezen az áron, de átmenti az Úr az ő mennyei országába. Ha Pál nekünk is ígér mennyei koronát, akkor mi is bizakodhatunk, hogy minket is, engem is átment az Úr az ő mennyei országába.

Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 18, 9-14)

A mai evangélium példabeszéd. Arra figyelmeztet, hogy ha Istenhez fordulunk imádkozva, ne kérkedjünk, legyünk őszinték és alázatosak. Ha így teszünk, bármennyire érdemtelennek találjuk magunkat, számíthatunk Isten elismerésére.
Atyánk, az Isten gyakran úgy bánik velünk, mint a következő történetben a tanár a vizsgázó diákkal:

Békésy György (Bp., 1899. jún. 3. – Honolulu, 1972. jún. 13.): akusztikus, biofizikus, egyetemi tanár, Nobel-díjas (1961), az MTA tagja. (Nobel-díjas magyarok c. könyvből)

Tizenhatodik évét betöltve érettségi vizsgára jelentkezik. Dr. Békésy Sándor maga jár utána, hogy a svájci tanügyi szervek elfogadják az előírt korhatártól még messze elmaradó maturandus jelentkezését. A Bernbe kiszálló vizsgabizottság elnöke a szigoráról közismert matematikus, Kohl-Schüttel professzor.
Békésy az érettségire igen nagy gonddal készül. A kötelező anyagot nappal könnyedén elsajátítja; mégis hosszú éjszakák során át bújja a könyveket. A dolgok mélyére hatoló, minden részletet megvizsgáló alkata már ekkor megnyilatkozik. A fiatalember egyébként elszomorító ellenpélda a tanulási módszerek hierarchiájában kultikusan hívők számára. A későbbi Nobel-díjas ugyanis a pedagógia elmélete által rendkívül primitívnek minősített módszerrel, hangosan biflázva tanul.

Az idő előtt kierőltetett érettségiről a jelölt a teljes letörtség állapotában érkezik haza. „Megbuktam” – jelenti ki lakonikusan. A szülőkön döbbent értetlenség vesz erőt, és próbálják kiszedni belőle, mi történt tulajdonképpen a vizsgán. Kétségkívül, koraérett és folyton idegen nyelvű környezetbe plántálódott gyermeküknek voltak néha problémái az iskolával. Ám a különféle intézetek mindegyike végül is „kiemelkedően tehetséges”, „kiváló képességű” minősítésekkel bocsájtotta el tanítványát. Mi történhetett az ominózus berni, Kohl-Schüttel irányításával celebrált érettségi vizsgán?
A szülők faggatására a különben is zárkózott György fiú nagynehezen elmondja, hogyan folyt le a vizsga. Elég jól szerepelt valamennyi tárgyból, míg végül sorra nem került a matematika. Az elnök két órán keresztül teszi fel a kérdéseit, azonban az utolsó feladatot Békésy nem képes megoldani. Leteszi a krétát, és némán mered a bizottságra. „Köszönöm” – mondja Kohl-Schüttel, és a vizsga befejeződik.

A zürichi gimnázium korengedményes növendékét tanárai tehetséges matematikusnak tartották. Az érthetetlen és csúfos fiaskó idősebb Békésyt arra készteti, hogy magándiplomáciai tevékenységbe kezdjen. Az eredményhirdetés előtt felkeresi Kohl-Schüttelt, hogy megérdeklődje, miként értékeli fia érettségi szereplését a szigorú tanár. A nap második meglepetése most következik: a fegyelmezett és a dicséret osztogatásában közismerten fukar professzor lelkes elismeréssel gratulál a némileg megrökönyödött atyának tehetséges gyermekéhez. A vizsgázó ugyanis a helyzetet teljesen félreértette. Az elnök felfigyelt a kiemelkedően értelmes fiatalemberre, és megkísérelte kideríteni, meddig terjed a rendkívüli képességű diák tudása. Az utolsó feladat egyébként megoldhatatlan volt. (Amerikában történt)
Az élet olyan tantárgy, amiből senki sem készülhet fel úgy, hogy joggal veregetheti saját vállát.

Buzgán József