Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk:
kezed alkotása vagyunk mindannyian
  2020. november (Szent András hava) 29. Vasárnap. "B" év.
  Boldog névnapot kívánunk minden kedves Taksony és Ilma látogatónknak!

2010. október 31., évközi 31. vasárnap

Gondolatok az olvasmányhoz (Bölcs 11,22–12,2)

Nagyon szép ima ez a Bölcsesség könyvéből vett részlet. Miközben a porszem-hasonlatot olvasom, ragyogóan süt az október végi Nap, és feltűnik a számítógép képernyőjén a sok-sok porszem. Ezek a porszemek számomra rossz helyen vannak, letörlöm. Ennyi a világ léte is a mindenható Isten előtt? Ő megtűri ezt a porszem világot. De talán a Földre gondolt a Bölcsesség könyvének szerzője. Mennyit nőtt a világ az ember szemében az utóbbi évszázadokban! A Bölcsesség könyvének szerzője másként látta az égitesteket, mint mi. Pedig ugyanazt látjuk mi is, amit ő látott, de mi már fényévekben mérjük a világűr csillagainak távolságát, és tudjuk a Napról, amit az ókori ember nem is értene. Mennyit fog még változni a világ az ember szemléletében? Isten pedig változatlan, örök. Mi, akik időben élünk és mérünk, fel tudjuk-e fogni az örökkévalót? Pedig jövőnk az örök élet Istenben. Annyira hozzászokunk a testi élethez, hogy csak porszem létünket fogjuk fel. Miben hasonlítunk mégis Istenhez? A könyörületben talán nem, mert a miénk nagyon véges. Isten pedig, ahogy itt olvassuk, mindenkin megkönyörül. Isten mindent megkímél. Ebben sem mondhatjuk, hogy nagyon hasonlítunk Istenre. Mi inkább tékozlóak vagyunk. Talán a szeretetben mégis hasonlítunk Őrá, „mert aki szeretetben él, Istenben él, és Isten él őbenne” – olvassuk Jánosnál. A szeretetből talán egy kevés is hasonlóvá tesz Őhozzá.

Gondolatok a szentleckéhez (2Tessz 1,11–2,2)

Krisztus Urunk mennybemenetele óta ki tudná megmondani, hányszor és hányan veszítették már el a józanságukat az Ő újra eljövetelét illetően? Milyen különös az emberi természet a reményt illetően! Ha tanulmányozzuk azoknak a felekezeteknek a történelmét, akik évszámra, sőt napra pontosan kiszámították Krisztus második eljövetelét, azt gondolnánk, hogy a csalódás kiábrándítja a „hívőket”. De nem, a téves számítás után is megmaradnak ezek a felekezetek. Az apostol leveléből még arra is következtethetünk, hogy némelyek még a csalástól sem riadtak vissza, amikor elhitették sokakkal, hogy küszöbön van Krisztus második eljövetele. Mindig vannak, akik ezt hamarosan bekövetkezőnek tartják. Az is érdekes, hogy időről időre jelentkeznek olyanok is, akik állítják, hogy kinyilatkoztatást kaptak valamire vonatkozóan, és sokakat ezek a magánkinyilatkoztatások jobban izgalomba hoznak, mint maga a Szentírás.

Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 19,110)

„Zakeus a fügefán” ezen a címen írt Rónay György, a Vigília egykori főszerkesztője 39 évvel ezelőtt, 1971-ben egy könyvet. Puszta véletlen, de éppen ebben az évben kezdtem a papi életpályát, és mint kezdőnek, szükségem volt jó gondolatokra, evangéliumkommentárokra. Ez a könyv azon kevesek közé tartozik, amelyeket azóta is szívesen újraolvasok. Most különösen időszerűnek találtam újraolvasni, mert a könyv előszavában bevallja, miért választotta ezt a címet: Zakeus a fügefán.

Zakeus fölmászott a fügefára, hogy szemtől szembe lássa Jézust. Én sem csináltam egyebet ...jól-rosszul a fügefámra kapaszkodtam, eléggé az útfélen, de azért még talán elég közel ahhoz, hogy az ágak közül látni" lehessen. ...S ha azt, amit láttam, sikerül elmondanom, másokkal is láttatnom: többet a magam zakeusi mivoltában nem kívánhatok.”
Az író is végigjárta a Szentföldet, azokat a helyeket, ahol az evangéliumból ismert események történtek. Éppen ezért hozzáteszi, hogy nem mások szemüvegén keresztül látta a helyszínt, és amennyire ez lehetséges: az eseményeket.

Miért éppen Zakeushoz tér be Jézus?
Akit nagyon erősen néznek, rendszerint megérzi, hogy nézik. S néha épp a legapróbb, legbohókásabb Zakeushoz tér be vendégnek, mert az nézte a legkitartóbban a maga porlepte útszéli fügefájáról.
Felmásznék-e én egy fügefára, hogy lássam Jézust akkor, amikor sokan szemtanúi lesznek, hogy egy felnőtt ember fára mászik, és kinevetik? Eljátszottam a gondolattal, és több, általam ismert vallásos embert elképzeltem, amint mászik a fügefára, de nem sok ilyen van.
Arra is gondolhatunk, hogy a hivatalosan ateista korszakban milyen sok bátor Zakeus volt, de még többen voltak, akik nem akartak nevetségesek lenni, vagy éppen mástól féltek, ha hitet kellett vallani. De nemcsak akkor félnek az emberek a hitvallástól, amikor hivatalból üldözik a vallást.

Ha valakinek olyan foglalkozása van, hogy a közvélemény megveti miatta, akkor legyen hozzá kellő izma, ereje, ökle, pénze vagy hatalma, hogy a jelenlétében ne merjenek megjegyzéseket tenni, se pusmogni a háta mögött. De Zakeus alacsony termetű, jelentéktelen külsejű, és az sem ad neki tekintélyt, hogy a vámosok vezetője. De milyen szerencse, hogy ilyen jelentéktelen, alacsony termetű ember. Így felmászhat a fára, mint egy gyermek. A tekintélyén nem esik csorba. Ha rangos lenne, rangján alulinak tartaná, hogy fára másszon, amikor sokan látják. És aki Jézust látni akarja közelebbről, annak
fára kell másznia", akkor is, ha kinevetik.
És Jézus észreveszi őt a tömegben, mint más alkalommal egy beteg asszonyt, aki gyógyulást keresett. Zakeus komolyan érdeklődik, komolyan meg akarja ismerni Jézust, amennyire módjában áll.

A zarándok elbeszélései című könyvben olvastam:

...Ha te szinte semmit érő aprópénzt adsz az Istennek, Ő aranyat ad vissza neked. Ha elhatározod, hogy az Atyához mész, Ő máris szembejön veled. Te röviden, szárazon azt mondod: 'Fogadj vissza, könyörülj rajtam!' Ő pedig nyakadba borul és megcsókol."

A tömeg miatt nem láthatta":
Néha mintha csak azért volna Jézus körül ez a
tömeg", hogy ne láthassák tőle Jézust azok, akik szemtől szembe látni akarják. A tömeget" látják; a tömeg" eltakarja előlük Jézust.
Jézus vonul a pusztában, Jézus vonul Galileában, Szamáriában, a Jordán partján, egyik Jerikóból a másikba, a világ végezetéig, és körülötte a
tömegben", a tömeg legkülső gyűrűjében változatlanul, Jerikóból Jerikóba ott vonul mind a világ végezetéig ez az élő elutasítás, a kevélységnek, az erénygőgnek ez az élősövénye, ez a tüskéivel kifelé fordult élő kerítés, ez az élő fal, amelytől nem látni Jézust.
Azt mondják, ha nem szóval, akkor a szemükkel, a járásukkal, a válluk mozgásával, az ajkuk biggyesztésével:
Bűnös vagy, Zakeus, maradj a helyeden, ne tolakodj előre, a mi soraink közé... Húzd meg magad, te szégyentelen kis Zakeus."

Ma üdvösség köszöntött e házra":
Zakeus:
Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette."
Ez az igazi találkozás Jézussal. Ez a szemtől szembeni" találkozás. Mit szólt volna Jézus, ha elkezdte volna mutogatni: nézd, milyen házam van, milyen bútoraim...?"

Egy másik fügefa

Reményik Sándor: A fügefa

...Állok fügefa, gyümölcstelenül, / De gyümölcstelenségem férge rág
Te jössz, szigorúan int szemöldököd / S megátkozod a tehetetlen fát.
Mivel eddig nem termett jó gyümölcsöt, / Ne is teremjen többé már soha

Átkod előtt is átkozott volt régen / S tehetett-e róla a fügefa??!

Buzgán József