Erdő Péter Nagyváradon boldoggá avatta Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt
- Részletek
- Készült: 2010. október 30. szombat, 18:35
- Találatok: 1058
Ötvenhét éve vártuk ezt a napot, Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatása megtöri az évtizedek hallgatásának csendjét – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek október 30-án 11 órakor a nagyváradi székesegyházban, ahol boldoggá avatta Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt.
A püspök életéről korábbi cikkünkben olvashat bővebben. Erdő Péter teljes beszédét a Dokumentumok rovatban olvashatja.
A boldoggá avatási szentmisén és szertartáson XVI. Benedek pápa képviseletében a Vatikán Szenttéavatási Kongregációjának prefektusa, Angelo Amato érsek is részt vett, valamint a magyar és a román püspöki konferencia tagjai. Bogdánffy Szilárd boldoggá avatási dekrétumát XVI. Benedek pápa március 27-én engedélyezte.
Ötvenhét éve vártuk ezt a napot. Várta az itteni egész katolikus közösség, várta a magyarság, várták mindazok, akik tudták vagy sejtették, hogy milyen szörnyű megpróbáltatás nehezedett az Egyházra és a hívő emberekre a háború, majd a fanatikus kommunizmus nehéz és sötét évei alatt – mondta szentbeszédében Erdő Péter bíboros. – Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatása megtöri az évtizedek hallgatásának csendjét, a liturgia fenségével és titokzatos erejével indítja el azok hosszú sorának nyilvános tiszteletét, akik vértanúként vagy hitvallóként szenvedés árán is helytálltak Krisztus és az Egyház igazságáért.
Erdő Péter feltette a kérdést: „mit tanít nekünk, mai katolikusoknak, itt, Közép-Kelet-Európában Boldog Bogdánffy Szilárd személyisége és vértanúsága? Tanítja, hogy minden mártíriumnak van előtörténete. A szorgalmas diák, a minden egyházi megbízatását szívesen elvállaló papnövendék és fiatal pap, aki nem bizakodik el, nem könnyelműsködik, nem lázad fel a rá záporozó sokféle feladat ellen, amit egyidejűleg kell betöltenie - ő az, aki a kegyelem rendjében lassan megérik a vértanúságra.”
Az esztergom-budapesti érsek kifejtette: „Bogdánffy Szilárdot 1949. február 14-én a bukaresti nunciatúra épületében még püspökké szentelhették. Nem is váratott magára sokat a hatóságok válasza. Nagyváradon már várták a hazaérkező új főpásztort. Másfél hónappal püspökké szentelése után 1949. április 5-én már letartóztatták. Különböző börtönökben kegyetlen kínzásokat szenvedett. Kőbányában, ólombányában dolgozott, akárcsak az ókeresztény kor vértanúi. Mintha a konstantini egyházbéke utáni hosszú korszak alkonyát jeleznék ezek az ijesztően hasonló jelenségek is.”
De milyen lélekkel viselte Szilárd püspök a szenvedést? Egyáltalán: miért kellett szenvednie? Ahogy egyik kínzója gúnyolódva kérdezte: Még most is kitartasz a pápa melletti hűségben?- Ez volt hát az ok a Krisztushoz, az Egyházhoz, a pápához való hűséges ragaszkodás, amiért nagylelkű szeretettel vállalta a halált is – mondta Erdő Péter, aki szerint „Szilárd püspök vértanúsága a remény forrása számunkra. Szenvedésével és halálával igazolta, hogy olyan örömre, olyan boldogságra kaptunk hivatást, ami nagyobb, mint ez a földi élet.”
Magyar Kurír