Körlevél a Megszentelt Élet ünnepére

Részletek: Készült: 2012. február 02. csütörtök, 06:03; Találatok: 1696

A Megszentelt Élet napját minden esztendőbenGyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án ünnepeljük. Ebből az alkalombóladjuk közre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét.

Bevezetés

Huszonnyolc évvel ezelőtt egy kicsiny, hajlott hátú, fakókék szárit és kopottassarut viselő törékeny nő lépett a svéd király elé, hogy átvegye aNobel-békedíjat. A bársonyban pompázó, ragyogó teremben körös-körülelőkelőségek és hírességek foglaltak helyet frakkban és szmokingban, elegánsestélyiben. A világ befolyásos emberei mind odagyűltek. A kör közepén pedig apici asszony száriban, saruban. Teréz anya Indiából, a betegek és haldoklókszolgálólánya. Amikor a mikrofonhoz lépett, hogy megtartsa előadását, egyszerű szavakkal,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, imádságra hívta a jelenlevőket. Ahírességekkel együtt Assisi Szent Ferenc szavaival mondott hálaimát Istennek aNobel-békedíjért.

Kedves Testvérek!
Ma, a Megszentelt Élet napját követő vasárnapon, amikor az egész világon hálátadnak Istennek a szerzetesi hivatásokért, ezt a képet szeretnénk felmutatninektek: egy törékeny nő áll a figyelem középpontjában, és imádságra indítja avilág vezetőit. Aki az életét Istennek szenteli, képes úgy tanúságot tenni az Őemberszeretetéről, hogy a világ felfigyel rá, megérti tanúságtételét, és veleegyütt ad hálát Istennek.
E képből kiindulva arról szeretnénk szólni körlevelünkben, miről is tanúskodikaz Istennek szentelt élet, vagy ahogy egyszerűen hívjuk, a szerzetesség.

Az Istennekszentelt élet jellemzői

1. Erő az erőtlenségben
A szerzetesség első, talán legszembeötlőbb vonása a hatalomról való lemondás.Ez az eszköztelenség Jézus szegénységét és szelídségét idézi. A szerzetesmögött nem áll egy világbirodalom hadserege vagy a világcégek anyagi forrása.Szava és egész egyénisége mégis hatékony. Olyan erő sugárzik belőle, amelyáttöri a közöny és a cinizmus falait. Minden nehézség ellenére meggyőz arról,hogy képes jót tenni, igaz életet élni, és hogy az emberiség sebeigyógyíthatók.
A szerzetes: „ember a határon”. Az emberi teljesítőképesség ésméltóság határmezsgyéjén áll, mert vállalja saját határainak megtapasztalását,a saját valóságát: sebeit, kudarcait, botlásait, és így keresi az Istent. Aszerzetes az elesett emberek mellett áll, akiket nem vagy csak nehezen vállal avilág. Otthon van köztük, a „legutolsók felebarátjává” válik.
Így tesz tanúságot arról – akár vészterhes időkben is, mint a nemrégboldoggá avatott Salkaházi Sára testvér –, hogy az „ember alegnagyobb érték minden idők társadalmában”.

2. Életszentség
A megszentelt életet élő ember Istent keresi az ember világában.Szerzetestestvéreink – mint Teréz anya is – arról számolnak be,hogy meg is találják. „Nem vagyunk igazi szociális munkások –mondja Teréz anya. – Az emberek azt gondolhatják rólunk, hogy szociálismunkát végzünk, de valójában szemlélődők vagyunk a világ kellős közepén. Mertnapi huszonnégy órában Krisztus testét érintjük.”
A szerzetes tehát Isten közelségében él az ember világában. Úgy él Istenjelenlétében, hogy mások számára is világossá válik: Isten közel van, engem ismeg akar szentelni. Nem távoli, titkos, csak a kiválasztott keveseknek szólóéletszentség ez, hanem mindenki számára elérhető.
„Huszonnégy óránk van Krisztus jelenlétében, neked is, nekem is. Próbáldmeg te is elvinni Istennek ezt a jelenlétét a családodba, mert az a család,amely együtt imádkozik, együtt is marad.”

3. Jézus követése
A szerzetes nagyon ember – fogalmazta nemrég egy magyar szerzetes, majdígy folytatta: „A rám bízott szegényektől nagyon sokat kaptam.”Igen, mert a szerzetes azt tartja, hogy „úgy lehet valóban fölemelkedniIstenhez, hogy a megtestesülő Istennel együtt leszállunk a világba.”
Amikor azt mondjuk, hogy a szerzetesek Jézus szorosabb követésére vállalkoznak,akkor tulajdonképpen erről beszélünk. A szüzességben, a szegénységben, azAtyának való engedelmességben élő Názáreti Jézus életét követik, hogy a lehetőlegközelebb kerüljenek hozzá, és általa az Atyához.
Jézus nem aszketikus megfontolásból rendezte így az életét, hanem azért, mertpróféta volt: Isten országának a jelévé lett. Arról tett tanúságot, hogy Istenközel jött hozzánk, irgalmas és gyógyító szeretetével jelen van az életünkben.
A szerzetesek, amikor Jézus életformáját utánozzák, az ő prófétai küldetésébenvesznek részt. Ennek a belső mozzanatnak rendelik alá életük külső, láthatójellemzőit: a közösségi életet, öltözetüket és az engedelmességet.
A szerzetesi közösségeket nem a családi kötelék vagy a hasonló érdeklődés fogjaössze, hanem Jézus szorosabb követésének vágya és az ebből fakadó küldetés. Eküldetés megélése a közösségben kezdődik. Ezt jelzi a szerzetesek ruhája is,ami a közösségvállalás kifejezése, és csak ebből következően egyenruha. MintTeréz anya nővérei esetében a szári a legszegényebbekkel való szolidaritástmutatja, amit egyénileg és közösségileg is vállalnak.
Az engedelmesség – a mai ember számára talán a legnehezebben érthetővonása a szerzetességnek, mert mintha attól fosztaná meg az embert, ami igazánemberré teszi: a szabad akarattól, az önrendelkezéstől, önmagakibontakoztatásától. A szerzetesi engedelmesség, mint Jézus életében is, akövetkező meggyőződésből fakad: Isten akarata, hogy szabad legyek: szabad ajóra, annak meglátására és megvalósítására az életemben.

4. Az Egyház küldetésében
Az Istennek szentelt ember egész életével, szavaival és tetteivel, teljesszemélyiségével egyértelmű és erőteljes tanúságot tesz arról, hogy Istennekgondja van ránk és az egész világra. A szerzetes felelősségvállalásávaltanúsítja Isten szeretetét. Küldöttnek tudja magát, és eszerint cselekszik. Nemmásra vár, hogy jobbá legyen az élet, hanem hagyja, hogy megérintse mások nyomoraés szenvedése, és megteszi, ami tőle telik. Az irgalmas szamaritánusmagatartása ez, amely világosan és erővel hirdeti: „Isten szeret engem,nekem pedig megvan a lehetőségem arra, hogy úgy szeressek másokat, ahogyanIsten szeret engem; nem nagy dolgokban, hanem kis dolgokban nagyszeretettel.” Ugyanezt látjuk minden rend vagy szerzetesi közösségesetében. A közösségek az alapító sajátos istentapasztalatából eredeztethetők,majd ezt a tapasztalatot élik meg evilági tevékenységükön keresztül. Isten abetegekben, a tudatlanokban, a szegényekben személyesen szólította meg őket.Személyes válaszuk a vállalt tevékenység, ami egész életformájukatmeghatározza.
Munkájuk így az Istennel való találkozás helye önmaguk és azok számára, akikkörében tevékenykednek, akik között élnek, és akik általuk megtapasztalhatjákIsten irgalmas szeretetét. A szerzetesben azzal az Istennel találkozhatunk, akimindannyiunk életét fontosnak és szépnek tartja.
A szerzetesek tehát nem pusztán hasznos munkát akarnak végezni olyan területeken,amelyekre az elkényelmesedett vagy megcsömörlött társadalomnak nem jut ereje ésfigyelme. Jelek és küldöttek, mint Jézus. Nem birtokolják Istent, hanemkeresik, és szomjukkal másokat is felszabadítanak az Isten után vágyakozó emberméltóságára.
A hegyen elvonuló és imádkozó Jézust a szemlélődő rendek, a betegeket gyógyítóJézust a betegápolók, a tanító Jézust a tanító rendek követik. Így teszikmegtapasztalhatóvá Jézus és az Egyház küldetésében Isten emberszeretetét.

Befejezés

Kedves Testvérek!
Ma, a Megszentelt Élet ünnepén bátorítani, lelkesíteni és megerősíteni akarunktiteket. Ezért veletek együtt köszönjük meg Istennek azokat a testvéreinket,akik Jézust követve az Isten országának és az ember ügyének szentelték magukat.Életük példája kalandra hív mindnyájunkat: annak megértésére, hogy az életIsten ajándéka, amelyet el kell fogadnunk, és tovább kell adnunk másoknak.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

2008. január 21.